Amikor kiderült, hogy az Árnyak zenekar egykori énekese Molnár Róbert új csapatot hozott össze October néven kíváncsian vártam a fejleményeket. Az Árnyak a  magyar dark/gothic rock mezőny egyik legjelentősebb csapata volt. A zenekar egyike volt azoknak, akik a magyar rockzenei szcénában évtizedig gürcöltek, négy lemezt is asztalra tettek, aztán mégis beleálltak a földbe, pedig micsoda jó zenét játszottak. 
 
Molnár Róbert új zenekarának 2007-ben már jelent meg lemeze Sziget A Szívnek címmel, amely a Hammer World újság mellékleteként jelent meg. Pechemre akkor már nem a mellékletes verziót vásároltam, úgyhogy így jártam. A mostani Gyémánt út című maxi egyfajta előzetes az októberben (mikor máskor) megjelenő teljes hosszúságú második albumról: három dal szerepel rajta.

Ez a zene is hasonló, mint az Árnyak: melankolikus, mégis magasan lebegő, könnyen a fülben ragadó dalok ezek, amelybe több népzenei hatás került. A csapat jelenleg a Molnár Róbert – ének, Lázár Zoltán – gitár, Munkácsi Péter – gitár, Boros Gábor – basszus, Németh Sándor – dob felállásban játszik és bár ahogy nézem Robin kívül egyikük sem játszott korábban honi mércével mérve nagy bandában, mégis kiváló zenészek gyűltek itt össze.

A három nótából az első Folyók Hátán a legkarcosabb. Bár Robi az October honlapján kedvencei közé sorolja az F.O. Systemet, ha nem mondja is kitaláltam volna. Mátyás Attiláék legszebb pillanatai villannak meg, itt talán csak keményebb a hangszerelés, kiváló nóta. A kettes Gyémánt Út már több népzenei motívumot hoz – Pék Zsuzsa játszik dudán -, de ez is sodró darab. Molnár Róbert itt is megvillantja egészen karakteres hangját, mintha erre a zenére született volna. A Víz Vagy című harmadik nóta egy szomorú szerelmi vallomás, igen jó hangszerelésben korai Black-Out-ra hajazó énektémákkal. Az erős magyar népzenei motívumok miatt van egy kis Dalriada íze még a dolognak, de ugye itt sehol a női ének. Összességében ez is igen erős dal.

A hangzás kiváló. Szolnoki zenekar lévén a felvétel nem is készülhetett máshol, mint a helyi Denevér Stúdióban Cserfalvi „Töfi” Zoltán felügyelete mellett. Ha lemez is ilyen színvonalú lesz rossz szavam nem lehet. Ide nekem! 

/ez az írás a zene.hu zenei portálon is megjelent 2008.10.15.-én/

October zenekar hivatalos website

 UDAPTE 2008. december:

Gyémánt út

Saabi azt mondta, hogy több koncertet jövő év elejére már nem vállal be, mert már teljesen legatyásodott, de ez még belefér. Én meg szolidaritást vállalok vele, úgyhogy megyek. Tehát a dán Volbeat, az Elvis metal szinte egyetlen követe 2009. február 6.-án, pénteken fellép a  Dieselben. A jegyek 4.500 forintba kerülnek, a koncert napján mindez 5.500 Forint. Ez talán még megfizethető.

Tegnap örömmel vettem a hírt, hogy az AC/DC Budapesti koncertjére rohamosan fogynak a jegyek. Ekkor már birtokomban volt az a két állóhelyi jegy amivel én és Saabi barátom ott lesz a Budapest Sportarénában jövő év március huszonharmadikán tartandó koncerten. 

A jegy megszerzése azonban nem ment ilyen zökkenőmentesen és ha nem Mosonmagyaróváron tartózkodom egy vezetői értekezleten és ha mellékesen a főnököm nem nagy AC/DC rajongó, aki reggel éppen tőlem tudta meg, hogy lesz koncert, akkor ölég nehezen ment volna a dolog. De nézzük sorban: mivel már amúgy is hat jegyet kellett rendelnem folyamatosan készenlétben álltam a ticketpro honlapján. A főnök azt mondta kell még neki is négy jegy, az már összesen tíz. A gondok ott kezdődtek, hogy a ticketpro honlapja már kilenc és tíz között is többször bedőlt és a képernyőmre írta nagy betűkkel, hogy ERROR. Már ekkor sejtettem, hogy itt balhé lesz, ami pontban tíz órakor realizálódott is a szűnni nem akaró ERROR-ok képében. A bajt tovább tetézte, hogy én GLS gyorspostával akartam jegyet rendelni és összesen két jegy árára volt cash nálam. Még szerencse, hogy a helyi Tourinform Irodában is lehetett jegyet kapni és mivel drága főnököm mindenképpen ott szeretett volna lenni a koncerten hozzám vágták még nyolc jegy árát, aztán rohanás az irodába, ahol szintén belassult rendszer fogadott, de végül közép-európai idő szerint tíz óra húsz perckor ott álltam a kezemben tíz jeggyel az AC/DC koncertre, miközben a ticketpro honlapja még délután is errorozott. Kicsit komikus, hogy a fent említett honlapon már a jegyrendelés megkezdése előtt vagy húsz órával fent folt egy visszafelé számláló óra alatta a „ Le ne maradjon!” szlogennel. Hát ha rajtuk múlt volna Le maradok bazmeg! 

Most álljon itt az index e témában született cikke:

Jegy helyett legtöbben csak hibaüzeneteket kaptak, ha online próbáltak jegyet venni az AC/DC március 23-i budapesti koncertjére. Az értékesítés ma 10 órától kezdődött, és rekord is született, miután az egy óra alatt több mint kétezer jegy kelt el. Ekkor a koncertet szervező Live Nation Hungarytól még azt nyilatkozták, hogy az online jegyeladás is folyamatos, de vidéki kollégánk már tízkor sem tudott rendelni.

„A központi szerverre, amire a jegyirodák és az internetes vásárlók is csatlakoznak, hatalmas nyomás nehezedett – tudtuk meg ezután Járdány Barnától, a Ticketpro ügyvezető igazgatójától. - Ezért az a kényszerű vészmegoldás született, hogy a netet fél tizenegy körül lekapcsoltuk a szerverről, mert így tudtuk biztosítani a jegyirodák folyamatos ellátását.”

Az ügyvezető abban bízik, hogy a problémák ellenére az esti órákban vissza tudják kapcsolni az online jegyrendelést. "A biztos jegyhez jutás záloga továbbra is a jegyirodai vásárlás - tette azért hozzá. - Országos jegyhálózatunk minden megyeszékhelyen és 15.000 fő feletti településen képviselteti magát, így a vidékiek is hozzáférnek a jegyekhez.”

Később arra is kaptunk panaszt, hogy a jegyirodákban is akadozik a vásárlás, de Járdány Barna azt mondta: "a helyzethez mérten különösebb panaszról, fennakadásról nem tudunk".

Hogy a képet némileg árnyaljuk azért röviden foglaljuk össze az AC/DC honlapján közölteket miszerint: a jegyeladással megbízott cég képtelen ellátni a feladatát, a honlapjuk egyszerre 50 !!! usert tud fogadni. Ezenkívül a saját irodáikban is alig volt hozzáférésük a jegyekhez.

Azt már csak én teszem hozzá – bár más fórumokon már elhangzott -, hogy a koncertet szervező LiveNation honlapján és Budapest Sportaréna weboldalán egy szó sincs a koncertről, még ma reggel sem. 

Azt gondolom az érintetteknek legalább ebből tanulva fel kellene készülniük az olyan szituációkra, ami nyugaton azért már nem szökő évente fordul elő, hogy bizony vannak olyan érdeklődésre számot tartó események itthon is amikre bizony percek, órák vagy legfeljebb napok alatt elfogynak a jegyek és az ehhez szükséges marketing rendszert bizony fel kellene építeni. Lehet, hogy nem lesz mindig kihasználva, de az anyázás is kevesebb lesz az biztos.  

UPDATE! (2008. október 21.): 

Black Ice lemezkritikánkat itt olvashatjátok: Bugi és kettőnégy : AC/DC - Black Ice

A tennessee-i családi vállalkozás (három Followill-fivér: Jared, Nathan, Caleb és egy szintén Followill unokatesó, Matthew), a Kings Of Leon nemrég megjelent új albuma legalább akkora swunggal repesztett az angol eladási listák csúcsa felé, mint a The Kooks és a Coldplay idei újdonságai. Érdekes, hogy amerikai származásuk ellenére sokkal népszerűbbek a brit szigeteken és az öreg kontinensen. Persze véletlenek nincsenek, hiszen zenéjük meglepő módon közel áll a brit rock hangulatához is; sok szempontból simán odasorolhatók lennének akár a mai brit rockzenekarok népes tömegébe is. Ebből a tömegből azonban mégis messze kiemelik őket az otthonról hozott, kicsit stoneres, kicsit bluesos zenei gyökerek és azok az érzelmi mélységek, amelyekbe a dalaik viszik az embereket. Többnyire ellenállhatatlanul.

Ezek azok a lelki-érzelmi mélységek, melyeket megtapasztalni minden ember vágyik - nem csoda hát, hogy az előző három nagyon népszerű album után, a negyedik Only By The Night-ot is úgy várták tőlük sokan, mint a Messiást. Ezek azok az értékek, amelyek néhány zenekart - nem sokat, de néhányat - igazán naggyá tettek (például a U2-t) és ezek azok az értékek, melyeket most néhány zenekar - nem sok, de néhány - a brit rock jelenlegi népszerűségét is kihasználva, megpróbál új vitalitással felvértezni. Nem véletlen az sem, hogy a Coldplay ennyire népszerű; nekik is sikerült megpendíteni azt a bizonyos húrt, ami az emberekből azonnali és hálás válaszreakciókat vált ki. Érzésem szerint valami hasonló zajlik a Kings Of Leon esetében is.

És nem véletlenül említettem az imént a U2 nevét sem, ugyanis mostanában egyre többször szembesülök azzal, hogy habár direkt másolatok eddig még hála az égnek nem születtek (horrible dictu! - még a gondolat is szörnyű! :) ), de a mai modern, mondjuk így: brit stílusú rockzene egyre nagyobb mértékben merít az írek örökségéből és nem csak zenei téren, hanem gondolkodásmódban és érzelmi szinten is. Már a budapesti Coldplay koncerten is volt egy ilyen érzésem, hogy mintha egy újradizájnolt és megfiatalított U2 állna színpadon és most is, ahogy a Kings Of Leont hallgatom sorra tűnnek elő a párhuzamok, amikből túl sok van ahhoz, hogy csak a U2 iránti gyógyíthatatlan elfogultságom hallassa velem ezeket a dolgokat. (Bizonyára Bonóék is észrevették mindezt, amikor 2005-ben előzenekarnak választották a Kings Of Leont európai turnéjukon.)

Vannak azonban különbségek is. Caleb Followill énekes hangja például messze nem annyira simulékony, mint Bonoé. Sokkal karcosabb, rockosabb, élvezetesebb, de a mély, befelé figyelő átélés, a szuggesztív előadásmód azért ott van a szeren nála is, amivel szó szerint fejbe kólintja és bűvkörébe vonja az embert. A gondosan megkomponált, érzelemdús, különleges hangzású zenével megtámogatva ez az egész néha totális libabőr - főleg, ha a hallgató épp egy gyengébb pillanatában találkozik a Kings Of Leonnal.

A dalok megformálását a hagyományos eszközökön (értsd: gitárok, dob) kívül sok sampler segíti, néhol már-már túl sok, de emiatt ma már a rockzenében sem szokás meghurcolni senkit, elvégre 2008-at írunk és modern rockzenéről beszélünk. A nyitó Closer alaphangulatát is egy lebegős-vibrátós samplerütem adja, erre érkezik Caleb karcos hangja, a komótos dobmegütések és egy-egy, amolyan The Edge-féle zsigeri gitárfutam, ami hirtelen magasba emel azután elenged, hogy a következő refrén alatt ismét felkaphasson. A kettes Crawl egy király dobütemmel indít, amit egy rendesen betorzított, stoneresen mélyre hangolt sampler/gitártéma kísér. Az ének itt is nagyon jó és egy virgonc gitárszóló teszi a oda a pontot a dal végére. Nem kicsi pszichedelia is van ezekben a dalokban, amolyan füves, színes, szagos...

A videós Sex On Fire (elérhetőség alább) sem gyenge darab, kevesebb sampler és több rock van benne, kiváló, hangulatos, érzelgős gitárszólamokkal a háttérben megint amolyan The Edge módra. Egy bajom van csak vele, mégpedig az, hogy egyáltalán nem adja vissza az album valódi hangulatát, arra sokkal alkalmasabb például a Crawl, amit csak koncertfelvételről tudunk bemutatni. A Use Somebody nyitányát akár egy az egyben a U2 is játszatná, de a dal többi részében inkább az amerikai lágy rock ízlést símogatják, csak a refrén során tér vissza rendre Bonóék szelleme. Sajnos az igazán jó mozzanatok többségét az album első felében sorban elsütik, a lemez második része kicsit  laposabbra, egyhangúbbra sikeredett, bár egy-két szép megoldással még találkozhatunk. Már a soros Manhattan és Revelry sem tud sok újdonságot mutatni az előzőekhez képest; a már jól begyakorolt dallamok és az enyhén háttérbe húzott, csilingelő gitárszólamok hömpölyögnek tovább.

A Seventeen lassú majd felgyorsuló és ismét visszalassuló dallamai egy fokkal már izgalmasabbak. A nyolcas Notion kicsit megint amolyan ameriakai-ízű slágergyáros felvétel, de még messze tűréshatáron belül; a nagyszerű gítárdallamok, a karakteres basszus és a kiváló ének miatt lehet szeretni. Az I Want You megint egy elég érdekes darab: gyakorlatilag egy óriási stoner-basszusdallam és a megszokott, kiváló ének ezúttal szaggatott, szavalós stílusban és néhány nagyon pöpec bluesos gitárakkord alkotja. Az utolsó előtti Be Somebody fülbenragadós refrénjével és kicsit tempósabb dallamaival, basszusfutamaival, stoneres- gitáreffektjeivel végül felráz a merengésből (ez is jó kis nóta), hogy azután a záró Cold Desert ismét lerántson a földre rámzúdítva a világ összes fájdalmát egy öt és fél perces kesergés formájában.

Nagyon tetszik ez a lemez, már csak azért is, mert nem tucatzene az, amit a Kings Of Leon csinál, igaz nem is korszakalkotó, mégis eszméletlen jó, amit ezek a srácok ideraknak. Valójában annyira egyszerűnek tűnik az egész, hogy az ember nem is érti, mitől ül ennyire? Minden esetre rockzene ez is és ez a lényeg - igaz nem épp az a fejletépős fajta. Azoknak ajánlom, akik az írás során megemlített zenekarokkal és az USA déli államaiból eredő koszos, szutykos és nyers hangzású, mégis hihetetlenül feelinges zenékkel egyaránt jó barátságban vannak. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog nekik is.

8/10

Kings Of Leon : Crawl (live 2008)
  

Sex On Fire hivatalos videó
Kings Of Leon hivatalos website
Kings Of Leon MySpace

A New Yorki Queensben 1986-ban alakult Sick Of It All jó pár – egészen pontosan nyolc – nagylemezt – szabadított a világra. A kiváló HC brigád igazából sokkal több elismerést érdemelt volna, mint a mit kapott, de a szintén kiváló Biohazard a képzeletbeli hc pálmát elorozta előlük. Jelenleg új nagy lemezükön dolgoznak a fiúk. Sok jó nótát írtak, de ezek közül kétségtelenül kiemelkedik a Scratch The Surface című örök klasszikus. Mindenkinek jó headbanget!