A keddi koncert élményeit Heni osztotta meg velünk. Ezúton is köszönjük a beszámolót. 

***********

Pár éve a Szigeten már volt szerencsénk a csapathoz és annak a koncertnek a szép emlékei még élénken éltek bennem, tehát jó érzésekkel vártuk a keddi koncertet. Bár a Sound Of The Universe turnéjának egyik állomása volt a tegnapi én mégis reménykedtem benne, hogy viszonylag kevés dalt játszanak róla, mert nekem a lemez – bár keményvonalas rajongó vagyok - egyáltalán nem jön be. Nos reményeim nem váltak valóra, mert mindjárt a nyitó hármas – In Chains, Wrong, Hole To Feed – az új albumról jött és amilyen bealvós ez lemezen, olyan bealvós volt koncerten is. Tiszta lassított felvétel  volt az egész.

A színpad amúgy meglehetősen korrekt képet mutatott, pedig igazából a középen elhelyezett és két oldalt lévő két-két kivetítőre helyezték a hangsúlyt, viszont a hangzást szó nem érhette, még ha az első ráadásban elnyomott Master & Servant-ben elment Dave mikrofonja. Dave egyébként - amellett, hogy az évtizedes rutinból hozta a kötelező frontemberi szerepkört – meglehetősen megfáradtnak tűnt, amit betudtunk a közelmúlt mindenki által ismert eseményeinek. A közönség elég nehezen melegedett be, ha egyáltalán ez sikerült neki, amiben az sem igen segített, hogy a koncert felétől masszívan esni kezdett az eső. Martin Gore gitárjai végig jól szóltak és még a kétszámos blokkját is megbocsájtottam neki. A hivatalos műsor zárása aztán igen ütősre sikerült az In Your Room, I Feel You, Policy Of Truth, Enjoy The Silence, Never Let Me Down ötösével, ami az előzmények után meglehetősen jól esett.

A ráadásban még elsütött Stripped, Strangelove, Personal Jesus valahogy mentette az estét, amit nem feltétlen fogok életem DM koncertjének nevezni - pedig láttam már párat – és ezt nem az eső rontotta el, mert a Szigeten is esett pár éve mégis végig tomboltam az egész bulit. Az egészről valahogy az volt az érzésem, hogy amolyan takarék üzemmódban ment le. Legközelebb jöhetnének valami best of műsorral, mert valahol ott rejlik az igazság.