A Don Gatto nevű banda, melyet a néhai Fürgerókalábak Acélos tagja (a Balázs) alapított Weisz Gáborral (egykori Chaos Of Disorder) karöltve, saját kiadású, papírtokos bemutatkozó demóján húzós, oldschool NY HC muzsikával kényezteti a stílus rajongóinak hallójáratait. Dobosként Halász Péter csatlakozott még a két főkolompos mellé és az első kézzelfogható hanzóanyagra felpakoltak négy gyors számot. Előrelátó módon, minden englishül szól a lemezen, amiből arra következtetek, hogy távlatilag talán a világpiac meghódítása a cél.

A zenei anyag az Audioplanetben kavart minőségi hanzással rendelkezik. A mély tónusú, bivalyerős riffek végig jellemzőek mind a négy felvételre, amelyek alapjaikban a NY HC legszebb hagyományaira támaszkodnak, a görcsös HC-acsarkodás azonban náluk némi laza rock'n'roll feelinggel is keveredik, ami igazán jót tesz a daloknak, megkockáztatom: még a nem tru HC fanatikusok is találhatnak benne szeretnivalót.

Egyértelműen lejön, hogy nem éppen kezdő gyerekek tolják itt a muzsikát, hiszen a tagok nem ma kezdtek zenélni. A négy felvétel mindegyike rendben van és ahogy említettem fentebb, a klasszikus Sick Of It All, Pro-Pain vonalat idézze a füleibe, aki el szeretné képzelni milyen zenét is játszik ez az új banda (de legjobb, ha meghallgatja a teljes demo lemezt a Don Gatto MySpace oldalán).

Intenzív kéz- és lábmunka a dobok mögött, mélyre húzott basszus, kellemesen mély tónusú horzsoló riffek és elmaradhatatlan csorda vokálok - nagyjából ezekkel az eszközökkel operál a csapat.

A kezdő hc-metál Start Again, melyben az újrakezdés élményét éneklik meg a srácok, ölég egyszerű, de ettől függetlenül becsülettel megcsinált darab, klasszikus hc-ritmusokkal, a Mess-Age már egy kicsit szofisztikáltabb; érdekesebb kezdés és dalvezetés jellemzi, pulzálóbb, élettelibb a zene és színesebb a vokál is - na, ez egy nagyon jól sikerült darab.

A fura című Xenuphobiát a brutál hasító riffek és masszív basszus alapok uralják, melyek egyenként itt-ott "kihajolnak" a dalfolyamból, ezzel téve kicsit változatosabbá a megállíthatatlan folyamként zúduló riffeket. A záró Drink It All leginkább a nyitó Start Again hangulatára hajaz; egy hasonlóan gyors, igazi HC felvétel, klasszikus elemekkel alig több, mint két percbe sűrítve.

Acélos Balázs és társai a Don Gatto-val - eddig legalább is -  sokat nem tettek hozzá a nagy HC elődök által kialakított zenei sablonokhoz, de szerencsére semmit nem veszítettek vagy torzítottak el ezekből. Az viszont egyértelmű, hogy kiválóan megtanulták a leckét; hitelesen prezentálják, viszik tovább a világnak ezen a fertályán az óceán túlpartjáról származó kultúrát - aminek szívből örülhetünk, hiszen a HC stílusnak számos rajongója akad azért idehaza is. Most már van még egy banda, akinek a bulijaira el lehet járni szidni a rendszert, lőni a székházat.