Old school- New school: 0-1
Néhány dolgot érdemes lehet leszögezni. Azok járnak jól egy fesztiválon, akik
1: napi három- négy óra alvással elvannak egész nap,
2: akiknek van arra pénzük, idejük, szabadnapjuk, hogy egy- két nappal korábban lecuccoljanak, és szerencséjük, hogy árnyékos helyet fogjanak ki, és ha ezek nem teljesülnek, akkor,
3: imádnak szaunában aludni. Ha egyik feltételnek sem felel meg az élet viteled, marad a kávé egyenesen az autómatából, meg sör, re-pohárból.
Őket nem zavarta a hőség
A szúnyogokkal, és a forrósággal vívott esélytelen harcunk miatt irány be a városba, ahol nagyobb eséllyel jut az ember árnyékhoz, és olcsóbban a borhoz. Ha pedig árnyékban borozol, gyorsan telik az idő, olyannyira, hogy mire a fesztiválra értünk elkezdődött a nagy generációs egymásnak feszülés: a kék sarokban (Jim Beam) a nagy öregek (Hobo, Deák Bill), a pirosban (Maláta Bár) pedig az ifjabbak (Grand Mexican Warlock, Wrong Side Of The Wall).
Mindezek előtt viszont Subscribe. Azért rendesen meglepődtem, amikor a Hegy Színpad felé tartva a Refused örök érvényű New Noise-a csapta meg a fülem. Ami viszont ezután jött az, már kevésbé volt meglepő. Korrekt, jól megdörrenő, de az új, hiper-progresszív (aka: öncélú) számuk kicsapta a biztosítékot, így hátra arc.
A Grand Mexican Warlockról csak annyit tudtam, hogy egy olyan supergroup, amiről fingom sincs milyen zenét játszik de biztosra lehet menni a banda tagok zenei múltját, jelenét figyelembe véve. A koncertjük hatalmas volt. Valahol az Incubus, Faith No More, vonalas prog elemekkel tarkított rock zene lehet a legmérvadóbb, ha kategorizálni kellene. A lazulós részek istentelenül lazák, a rockosak pedig negyon feszesek voltak, a frontember teljesítménye is maradandó volt. Aki teheti, nézze meg őket.
A Wrong Side Of The Wall zenéje a tavalyi év egyik meglepetése volt számomra a hazaiak közül, de még páran hasonlóan gondolkodtak, mert egy nem túl nagy, ám de igazán lelkes, és önfeledt közönség gyűlt össze. A zenekar meg ezért hálás is volt, és egy hamisítatlan southernes, metálos hangversenyt interpretáltak, Oszi igazi frontemberként viselkedett, de ezt már az Insane-es időkből is megszokhattuk tőle. A fehér ing, fekete nyakkendő (ill. Oszinál ennek reverze)azért szerintem egy kicsit túlzó, és elég imbecillis húzás volt.
Ezalatt a Jim Beamben cover est volt: AB/CD, Hollywood Rose. Hogy a mire jók ezek a cover zenekarok egy fesztiválra? Arra, hogy ha úgy támad kedved szét üvöltsd a hangod, meghallgass, olyan számokat, amiket hallassz a rádióban. Nekem ez most nem hiányzott, igaz volt ez a Tisztán a Cél Felé napi hardcore zsinatjára is, a Groove Armadaról meg a mai napig lövésem sincs, hogy milyen zenét nyomnak, de azért mégsem lehet egy kifejezetten szar zenekar, ha azt vesszük, hogy a billentyűs csütörtök reggel még a Jim Beam ivó részében dorbézolt, amolyan koncert ráhangolódásként.
