2010-ben a klasszikus thrash négyes (Metallica, Slayer, Anthrax, Megadeath) összeborult, hogy a dicső múlt újra átélésének oltárán áldozzanak a thrasherek soha el nem fogyó tömegének. Talán ennek köszönhető, hogy a Legion Of The Damned gondolt egyet és kidobta a piacra a Descent Into Chaos személyében az ötödik albumát, kissé meglovagolva a thrash metál újra felcsapó hullámát. Pofátlanság és találékonyság harca ez kérem, kőkemény és kíméletlen metálba csomagolva.
A Legion Of The Damned 2004 óta van jelen a holland, és ezzel együtt az európai thrash színtéren, de a zenekar gyökerei 1994-ig vezetnek vissza, az akkor még Occultra keresztelt zenekar tekinthető az előzménynek. Az Occult öt lemezt adott ki, a Descent Into Chaos pedig szintén az ötödik album, de már az Átkozottak Légiója égisze alatt.
Ahogy bekezd a Descent Into Chaos nevezetű intróval a német-alföldi banda, nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Ennél patetikusabb, és szánalomra méltóbb álgonoszkodásba ritkán fut bele az ember. A folytatásban legalább a zúzásé a főszerep, abból viszont töménytelen mennyiséget kapunk, néhol átlépve a befogadhatóság küszöbét. A thrashnek azon válfaját képviseli a Legion Of The Damned, amelybe nem férnek bele a lefelezések, a lágyabb dallamok, néhol death metálba csapkod át a Descent Into Chaos (a Lord Of Flies talán a legváltozatosabb szám, köszönhetően az elején a lélegzetvételnyi szünetnek). Ennek egyik legnagyobb hátránya, hogy a negyvenpercnyi duplázó dzsungel, és esze-veszett gitár menetek közt gyorsan unalomba fullad a zene.
A klasszikus thrashes nóták mellett akadnak valamivel modernebb megközelítésű dolgok, mint pl. a Desolation Empire, vagy a The Hand Of Darkness, de maga az egész album mai hangzással van megáldva. De ettől eltekintve az egész album amolyan Slayer ízű, kicsit múltba révedő hangulatú. A magas szárú Puma tornacipő, a szakadt, passzos farmer, és a Kreator, Slayer, Venom felvarrókkal ékített farmer mellény mellé dukáló walkmanből nyugodt szívvel düböröghetne a Legion Of The Damned. Mondjuk a mai, deathcoreon, metalcoreon szocializálódott ifjúság is megtalálhatja a számításait a Descent into Chaosban, ha leküzdik az énekes Maurice Swinkels akcentusa és a, néhol irritálóan gonoszkodós, black metálosra sikeredett acsarkodása fölött érzett undort. Mondjuk a Legion Of The Damned tipikusan az a típusú zene, ami vagy tetszik a hallgatójának, vagy nem. Én az utóbbiak közé tartozom.
