Az 1997-ben, egy dél-walesi kisvárosban, Pontypridd-ben alakult bandának nemrég jelent meg az ötödik albuma, a Weapons. Mit várhatunk az új lemeztől? A zene rengeteg átalakuláson ment keresztül a 2000-es debütlemez, a „The Fake Sound Of Progress” óta, és az akkor még vaskosan Patton-hatásokkal tűzdelt nu-metalban utazó srácok az Adidas-melegítőket mára nehéz, fekete bőrkabátokra cserélték (lásd az új videót lent). Ehhez igazodva a zene is nagy kontrasztot képvisel az akkori időkhöz képest, de természetesen viszi tovább a 2010-es „The Betrayed” jól bevált dallamos-lájtos-zúzós-popos stílusát. Számomra a „Fake Sound” – „Start Something” – „Liberation Transmisson” triumvirátus a kedvencem, és pont ezen lemezek miatt szeretem még mindig a zenekart. Itt fellelhetők voltak a szépen kimunkált, dallamos refrének, korrekt zúzások, és egységes, elejétől a végéig élvezhető lemezstruktúrák, amelyek miatt az említett albumok akár hónapokon át, szünet nélkül forogtak a lejátszómban. A „The Betrayed” mindezekhez képest egy gyenge, gyorsan felejthető próbálkozás lett, arra viszont jó volt, hogy 1-2 instant slágerrel fenntartsák magukat a köztudatban.
A „Weapons”-tól nem számítottam semmire előzőleg, annyi infóm volt csak, hogy a zenekar tagjai azt nyilatkozták, itt most már tényleg bekeményítenek, és megmutatják, hogy a Lostprophets még mindig dózerol (a lemezcím is mindezt egyértelműsíti). Újdonság, hogy egyre nagyobb teret kaptak az elektronikus megoldások, amik persze eddig is jelen voltak, de itt néhol már az Enter Shikari ugrik be az embernek, ilyen például a nyitó, és egyébként klippes „Bring ’Em Down”. Ian Watkins énektémái továbbra is hozzák a megszokott dallamokat, és sokszor a nyáltócsákat is, sajnos („You And Me” - de ez nem újdonság, persze). Maradtak, és talán hangsúlyosabbak is lettek is a punkos csordavokálok („Better Of Dead” és „We”ll Bring An Arsenal”). Tehát összességében elmondható, hogy a srácok maradtak a biztonsági lemezkészítésnél, nincsenek világmegváltó megoldások, kísérletezések, viszont van a jól bevált recept: közönségénekeltetős átlagzúzások, kötelező lassú számok, de úgy érzem, egyiknek dalnak sincs igazán markáns karaktere, és maga a számsorrend sem üt, nem működik a lemez kerek egészként. Pont azt érzem A „Weapons”-szal kapcsolatban, hogy arra késztet, hogy a régi korongokat játsszam rongyosra megint. Ettől függetlenül mindenkinek javaslok egy hallgatást, hogy legyen egy képe róla, mit hoz 2012-ben a Lostprophets, ha már idén is elcsíphetjük őket, ezúttal a VOLT fesztiválon (A legendás Faith No More előtt pont egy nappal, június 27-én).
