Az immár 30 éves Tankard idén tette először tiszteletét nálunk a Dürer nagyszínpadán. A vasárnapi időpont ellenére szépen összegyűltünk, bár lehet, hogy egy péntek vagy szombat este jobbat tett volna a népsűrűségnek, de azért így sem volt rossz a helyzet. Sőt az első sorok kifejezetten tömöttek voltak, tisztára mintegy Youtube (thrash) videón, frankón szinte egy gombostűt sem lehetett volna leejteni.

Amúgy igazi buli feeling uralkodott, tele felvarrós farmermellényes arccal és a fiatalok is szép számmal képviseltették magukat. Maguk az együttes tagjai is szimpatikus fejek voltak, az énekes Andreas "Gerre" Geremia folyton, poénkodott, rohangált nagy derültséget okozva, néha még méretes sörpocóját is elővillantotta az első sorokban figyelő thrash lady-k nagy örömre. Volt, hogy megitatta a rajongókat, sőt egy alkalommal egy rövid bevezető rész alatt az egyik helyeske thrash ladyt meg is táncoltatta.

Valóban jó érzés látni, még hogyha nem is egy mainstream divatbandáról van szó, mint pl a Metallica, de pont ennek ellenére, jönnek a fiatalok ilyen bulikra is és tudják a szövegeket, zászlókat (!) rajzolnak, lengetik őket, és ami a legfontosabb rajonganak! Erről a mi Geremia(sunk) is megbizonyosodathatott és meg is bizonyosodott, de erről kicsit később.

A bőgős csákó bizonyos Frank Thorwarth, mint a bakkecske ugrált végig, grimaszolt, nyomta a terpeszeket, szóval látszott rajta, hogy élvezi a bulit, akárcsak a klasszikus időket időző szálkás, atlétában feszülő szólógitáros harcostársuk is.

A hangzásra sem lehetett panasz, szóltak rendesen, bár a szokásos a „vége felé tekerjünk mindent csutkára” itt is előfordult, de hát annyi baj legyen. Az első egy-két szám után egy ilyen mondatot csíptem el : „hát, igen germán testvéreink tudnak zenélni!” és valóban nem hakni bulit láthattunk.

Teljes erőbedobással kellő vicceskedéssel nyomták a fiúk, 30 év piálásának a nyomát sem lehetett látni, talán csak a szem alatti karikák számában. Ha-ha! Szóval azt kell, mondjam kellemes meglepetésben volt részem, még ha fenntartásokkal is voltam előzetesen irányukban, abszolút meggyőztek élőben, nagyon jó hangulatú bulit adtak.

Nem vagyok nagy ismerője a Tankard diszkográfiának, de az még előttem is bizonyos volt, hogy felcsendült a Space Beer, az Anti-tankard és Gang Green örök klasszikusa az Alcohol. Szóval kerek este volt, annyira, hogy a végén az énekes még a közönség soraiba is beugrott pontosabban csobbant, mint egy bálna. Ha-ha!

Fentebb említettem, hogy érzékelték a rajongók feléjük áradó szeretetét, olyannyira, hogy a végén Gerre-nek a könnye is kicsordult, görbüljek meg, ha nem így volt.

FOTÓK HAMAROSAN