Ismét a Dürer kicsi, ismét post-rock, ismét jó volt. Ennyivel el is tudnám intézni, ha nem kéne a szerződésemben konkrétan rögzített terjedelemben írnom róla....
Tehát kicsit bővebben: A Caspian évről-évre és lemezről-lemezre halad előre a tuti siker felé. A színtéren lassan húzónévvé válnak és a színpadon is nagyon profi produkcióra képesek. Nem érdemtelen a sikerük, Philip Jamiesonék nagyon eltökélten haladnak a megkezdett útjukon előre, és ezzel kivívták a közönség szimpátiáját is. A Tertia című lemezüket olyan Isten háta mögötti országokban is turnéztatták, a helyiek legkitörőbb örömére, mint Oroszország, Thaiföld, Kína kisebb városai, amit úgy hiszem nem sok amerikai zenekar vállal be, főleg ezen az underground szinten. 2008-ban már itt is tiszteletüket tették az Avalon klub színpadán, amit sajnos nem láttam, de azóta pótoltam több ízben is.
Abban, hogy a Dürer kicsi majd fullon volt, nagy szerepe van az iLiKETRAiNS nevű angol brigádnak, akik igen lelkes tábort tudhatnak itthon magukénak. Én nem ismertem őket, és nagyon kellemes meglepetést okoztak. The Shallows címre hallgató lemezüket turnéztatták, és élőben igen mély benyomást tettek rám. David Martin hangja nagyon működött, ezzel a néhol post-rockba hajló, de alapvetően alter rock zenével. A Type O Negative és Joy Division abszolút tetten érhető volt, ehhez párosult a néhol könnyedebb hangvétel. Nem tudom otthon hogy működik majd, de itt élőben nagyon bejött az iLiKETRAiNS. (milyen hülye zenekar név ez már? )
A Caspian, Waking Season című új lemezüket népszerűsítette, amiről mi is írtunk. Ezt annyiban egészíteném ki, hogy az anyag számomra picit sem adja úgy, mint mondjuk a You Are the Conductor vagy a Four Trees. Nincs egy Loft vagy Crawlspace szintű nóta sem rajta, de ez többszöri hallgatásra vált nyilvánvalóvá számomra. Ezért is volt nagy meglepetés a koncert, mert bár én egy teljesen más setlistet élveztem volna tudtam, hogy a realitás egészen más. Hiszen ez mégis csak egy lemezbemutató turné, a program gerince nyilván erre fog épülni, és mivel előzetesen tudni lehetett a max. 70 perces műsoridőről, nem ringattam magam hiú ábrándokban. Ennek ellenére a Waking Season/Procellous kezdés is kellően megadta az alaphangot.
Sőt, az est legnagyobb nótája is az új lemezről szólt, ami úgy nem adta annyira, mint itt élőben, és ez a Halls of the Summer volt. Persze a Tertiás, Of Foam and Wave is óriásit szakított. A Dürer kisterme nem a tökéletes akusztikáról híres, de annak ellenére mennyi minden szól a Caspian zenéjében, tisztán és kellő hangerővel dörrent meg. Úgy igazán nem tudok belekötni a programba, mert a Malacodával, a Last Rites-szal, a Ghost Of The Garden City-vel sem okoztak csalódást, sőt! Jesszus, most így párhuzamosan hallgatva a dalokat villant be, hogy a Ghost of the... milyen istentelenül jó volt!!!! Sokan unalmasnak tartják, sokan túl sok manírt emlegetnek, szerintem meg tökéletes.
Tény, hogy a stílus korlátait semmilyen szempontból nem döntögetik és talán egy laikusnak minden nóta ugyan annak tűnik, de ez a Ramonesnek sem vált hátrányára....szerintem a színtér egyik legjobb zenekara és bízom benne, hogy karrierjük egyenesen ível felfelé, mert amennyi energiát és kreativitást belepakoltak a bandába, az más számára is példaértékű kell legyen.
A végére a már-már hagyományosnak nevezhető, Sycamore szólt, ami a Tertia lemez záró nótája. Különlegessége abból áll, hogy a nóta előrehaladtával a zenészek egyenként kiszállnak és Joe Vickers dobos tempóiba beszállva, örömdobolással zárnak, ami igen hangulatos és hatásos is egyben.
Érzésem szerint ez egy tökéletes koncert volt. Aki szereti a Caspian zenéjét, az egészen biztosan nem csalódott, hiszen élőben igazán ütnek a dalok, a szkeptikusok meg kapják be. :-) Ha ez ma, ezen az igen túlzsúfolt színtéren nem magaslik ki, akkor semmi sem. Külön köszönet a Phoenixnek, a buliért, jöhet a Jakob!
FOTÓK ÉS VIDEÓ: RÉTI ZSOLT
