A post-metal rajongói az elmúlt pár évben jóformán elcsíphették a műfaj összes nagyágyúját hazánkban, azonban még mindig van egy kimondott-kimondatlan strigulázandó lista mindenki fejében. Ennek egyes sorait vagy olyan zenekarok alkotják, akik már jártak itt, de bizonyos értelemben túl korán tették ezt, vagy olyanok, akik eddig elkerültek bennünket, de még érdemes reménykedni, hogy egyszer átlépik a határainkat. A svéd Cult of Luna az előbbi csoportba tartozik, hiszen a zenekar 2005-ben a megboldogult Süss Fel Napban lépett fel a Bleeding Through vendégeként – azóta viszont eléggé megváltozott a lapjárás, minden értelemben.
Az Umeå-beli színtér (amely olyan zenekarokat adott már a világnak, mint a Refused vagy a Meshuggah) patinás hírnevét gyarapító banda lassan tizenöt éve működik töretlen lelkesedéssel, és az Eclipse utódjaként 1998-ban megalakult formáció karrierjének első hat évét arculatának kikristályosítására, megtalálására használta fel. Ezt úgy érte el, hogy a sludge-ból merítő, ólomsúlyú témákat lágyan belebegő melankóliával, a nagyvárosok nyomasztó tompaságával, némi szőnyegszerű aláfestéssel, na meg grandiózus dalszerkezetekkel teljesítette ki. A Cult of Luna beérésének folyamata az egyik első post-metal bandát adta a világnak: nem is véletlen, hogy a zenekar az első Európa-turnéján az Isist, a Poison the Wellt és a The Dillinger Escape Plant kísérte, hiszen ez igazolja a leginkább, hogy a keményzene világában megjelent új erőviszonyok milyen hamar egymásra hangolódtak.