Tudtam mindig is, hogy vannak csodák. Mikor süt a nap januárban, és pulcsiban mászkálsz lent, mert amúgy ahol nem fúj a szél, ott nagyon is jó az idő, a gyöngyhajú leányzó haza jön hosszú idő után külföldről, és igen, az Isten Háta Mögött megint koncertezik. Vége az áttelelésnek. Lehet, hogy elfogult vagyok, de számomra már most ez a 2013-as év egyik legfontosabb eseménye. Ami másnak idegesítő affektálós nyávogás, számomra csavarlazítóval sem mozdítható, betonbiztos muzsika. Milyen is lehet egy erősen a télközepén járó, teremnyi embernek az ébredése? Azért kattints a „továbbra”

Az elő zenekarokat kihagytam, bocs srácok, de ez az este csak és kizárólag IHM est volt. Tíz után nem sokkal érkeztünk, és már láttuk, hogy azért lesz itt nép bőven. Tudod, vannak az arcok, akik fontosnak tartják, hogy támogassák a zenekarokat, de még egy ezrest sem képesek kiadni azért, hogy megnézzék őket, inkább feliratkoznak. Na ez az igazán gáz, és az ilyen embernek kell inkább SP koncertre járnia….

Hiába, régen volt már az áttelelős utolsó koncert, marhára ki voltam éhezve a saját kis bölcsész metal adagomra. Pontosan, bölcsész metal, mert ez sokkal több, mint egy sima stoner zene. Mondom ezt úgy, hogy elvakult stoner-rock-metal fan vagyok. A buli pontosan a meghirdetettek szerint tíz harminckor kezdődött, de nem is akárhogy.

A nyitó Áttelelés tökéletesen megmutatta, hogy vége a téli álomnak és Az orionaranyadért egy zsúfolásig megtelt terem képes Megbántani egy szabót. Ritkán látok ilyet amúgy tényleg, hogy egy magyar „underground” banda megtöltse a Dürerben a nagytermet, de hát emberek ez a kib*szott IstenHátaMögött!!!! Mit is várhatnánk ilyen hosszú idő után?

A hangosítás olyan szinten volt eltalálva, hogy abba nem lehet belekötni, még akkor sem, ha akarnék. Az éneket végig tökéletesen értettem, hallottam, és nem csak az volt, hogy ismerem a szöveget, és én magamnak dalolgatom.

A műsor főleg az utolsó albumra, az Ű-re támaszkodott, de azért csemegéztünk a Kényelmetlen lemezről, az első Rosenkreutz kémia menyegzőjéről, és persze A szokásos hátborzongató kora reggeli ordításról is akadt finom falat.  Imádom, amikor jön az a bizonyos érzés, mikor már egy fél hangból tudom, hogy melyik szám fog jönni, és egyszerűen magával ragad.

A Kanyarodási ceremónia közben Méltán kérdezhették egyesek, hogy Páros lábbal oda érünk-e a Hídavatásra, de hát tudjátok, hogy milyen a Tipikus árvajelleg, megmutatja, hogy milyen is a Tavaszi nemződüh, aminek a lányok annyira tudnak sikoltozva örülni, és persze, hogy milyen is a Leányzó fekvése. Mikor már Mindenki áll-t eleget, akkor Palikával elmagyaráztuk, hogyan is működik az Élettér-elmélet, de ha ez még se menne, akkor Mária Dala közben páran szívtunk egy kis Kéjgázt, és egyből minden mosolygós lett.

Mentek a híresztelések, hogy alakul a koncertlista, alakul, ám Palikánk még nem igazán tudja a szövegeket. Természetesen egyáltalán nem volt semmi gond ezen a téren. Bárcsak mindenki így levágna egy közel két és félórás műsort a kisujjából kirázva úgy, hogy közben igen-igen vidám a srác (biztos volt valami a levegőben, ami kétezer ötszáz Forintot is megérhet akár)  Igen! Két és félórát toltak le a srácok. Ömlött róluk a víz, de akkor is  úgy gondolom, hogy lett volna bennük még egy-két szám. Nem gondoltam volna, hogy a Voga-Turnovszky átdolgozást a Nehéz a szívemet is fogom hallani.

Mit is mondhatnék még? Ja, a srácok teljesítménye. Mondjuk sok magyarázat nem kell ide sem.  Laci fejhallgatóval a fején pontosan, feszesen hozza a témákat. Emlékszem mikor anno megmutatták a Hídavatás-t mindenki bevolt rezelve, hogy milyen lesz az akkor még új album. Mennyire pop-os lesz, mennyire elektronikus, és eltűnnek majd a vad metal riffek. Én is féltem anno, és igen marhára nincs az a metalkodás, mint mondjuk réges-régen, de ez az elektronikus cucc is nagyon tetszik, mert ott van benne azaz erő, mint a régi számokban.

Egyedi Péter úr szerencsére megszabadult a nagyon retro szőke fürtjeitől, és magabiztosan hozta a király basszus alapokat. Dani ezzel a fél pucér kantáros gatyás performanszával megdöbbentett viszont. Utoljára ennyire a februári Opeth-en akadtam Mikael Åkerfeldt-en, hogy mennyire vékony. Dani is jó esetben, ha van 55 kiló, akkor sokat mondtam. Nagyon durva volt….Na, és itt van még a mi Palikánk. Mit is mondhatnék a konyharuha kendős, robotikus-darabos mozgásáról, plusz az atom idióta felvezetőiről. Ti tudtátok, hogy 6-án egy marha izgalmas dolgot ünnepelünk mégpedig, hogy a napot újra megkerülte a föld. Na, ilyen és ehhez hasonló remek konferanszok után éreztük, hogy ideje inkább Jósolni bélből.

Elfogult vagyok tény. Várom a nyarat, amikor újra színpadon láthatom őket, ez is marha nagy tény. Jó-e az IHM? Tényeken alapszik minden tény. Most még lazulnak a srácok egy kicsit, és legkésőbb a VOLT-on visszatérnek. Addig is béke….

A képekért köszönet a rajongóknak!!