A felvidéki FX kórháztól, akarom mondani: stúdiótól kaptam ezt a beteget boncolás céljából. (A zenekar neve angolul beteget jelent - szerk.) Jut eszembe: beteget nem boncolunk, most már mindegy. Ha már így alakult, leírom, mire jutottam, én dr Feelgood, METAL-higiénés suck-tekintély.
Főbb adatok: lakhelyre már utaltam, a betegnek egy édesanyja - Gaspi (ének, hörgés), és három apja - Jocó (gitáros), Ern (basszer), Attesz (dobos) - van. A kórlapon (demón) kizárólag angol nyelvű tételek szerepelnek - mondhatni: ez egy angol beteg. Kórkép: thrash, metalcore - eltolódva kissé alternatív irányba.
A beteget ezelőtt két alkalommal nyílt lehetőségem megfigyelni. Mindkétszer élőben. Akkor viszonylag könnyen meg tudták fertőzni a (fémre) éhes fesztiválozókat és szétzúzni agyukat. Dalaikat olyan őrülethez hasonló tünetek kíséretében adták elő, hogy arra gondoltam: orvost kellene hívni. Azonban megtudtam: a dallamos éneklést és hörgő hangokat pillanatonként váltani képes, csinos énekeshölgy egy doktornő, így értelmetlenné vált kihívni őt saját magához. Nyugodt lelkiismerettel hallgattam tehát a minőségi muzsikát, miközben jókat derültem a Beatrice koncerteket idéző humoros közjátékokon.
A magam részéről biztos voltam benne, hogy steril laboratóriumi körülmények közt ( stúdióban) nem képesek produkálni kedves kis tüneteiket. Elégségesnek bizonyult az "állatorvosi lovat" ábrázoló borítóra pillantani, hogy rájöjjek: tévedtem! A lemez címe is "Horse" s ennek szellemében szerepel rajta egy lowfuzz című nóta is. Van persze Joco's song, meg ős-Helloweenes, gazdasàgi udvart idéző effekt, és cirkusz-himnuszos intróból indító agy-szétzúzás.
A legelső, Training címre hallgató tracket nem volt egyszerű megvizsgálni, oly gyorsan ficànkolt el a pszichodenikus ("my-bloody-valemtine-os") elszállos verzéktől hard core-os rohamig, hogy azután visszaváltson középre, amolyan metallicás "géppuska-ropogásra". Ez talán a legragályosabb tétele az anyagnak, a vezérdallam még jóval a meghallgatás után is rágta agyamat.
A már megemlített Joco's Song sokkal kezelhetetlenebb, halálosabb. Persze, itt is jelen van a jellemző tünet: nyugalmas, melankolikus időszakok csapnak át törni-zúzni képes őrületekbe. A Dragon & Hero mintha az előző kettő jellemzőit próbálná egy kalap alá venni.
A továbbiakban a felvidékiek - bár rögeszmésen vonzódnak a thrash, metalcore, death ágazatokhoz - hagyják magukat megfertőződni ugyanúgy a hiphoptól - erre a fura című plohplohploh a példa - mint a funkytól. Utóbbira jellemző a Jednota című, "természetesen" szintén angol nyelvű felvétel. (Külön tanulmányt kívánna a Sick zenekar címadási technikája.) És feltétlen említést érdemel még a Bordel death metalja.
Lehet, hogy megrögzött Europe-rajongók immúnisak lesznek ezen anyagra, de akik kicsit is nyitottak underground-irànyba, azok könnyen betegeivé válhatnak ennek a betegnek. Esélyt adni a kórnak (a metal core-nak) itt lehet:
