"A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."

József Attila überelhetetelen, ha olyan csodás dologról kell írni, amit az ember nem tud megfelelően vagy méltóképpen szavakba önteni. A kis belvárosi szubkultúránknak is adott ihletet a nagy folyó, mégpedig a dUNA zenekar képében, akik hol duóként, hol trióként riogatják a produkciójukra fogékony érdeklődőket. Zenéjük behatárolhatatlan stíluskavalkád, a tika-tika épp úgy szerves része a zenének, mint a szállósabb, post-rockba hajló ívek.

Radics Gábor dobos pár mondatban összefoglalja mindazt, amit Neked is feltétlenül tudnod kell erről a káoszpop zenekarról:

"A most megjelent lemezünket pár napja raktuk ki a Bandcampre, minthogy a fizikai megjelenés egyelőre várat magára. Nem szokásunk terjengős bemutatkozó szövegeket írni, így, aki nem találkozott velünk esetleg élőben, az elég keveset tudhat meg rólunk az internetről.

A zenekar 2005-ben alakult, akkoriban duó felállásban kezdtünk el koncertezni gyerekkori barátommal Fülöp Istvánnal. Főleg a fővárosban játszottunk, aztán jöttek vidéki felkérések majd nővéremen keresztül, aki akkoriban a Packaged Poison Booking-ot csinálta megismerkedtünk Szalma Olivérrel, aki emberileg nagyon passzolt a zenekarba, így bevettük basszusgitározni. Nem azért, mert feltétlenül klasszikus rock felállásban akartunk zenét írni csak így több lehetőségünk van, amiben gondolkozhatunk. Mind a három hangszer külön vonalon mozog, sokszor egymástól viszonylag függetlenül, de egy számunkra érdekes egészet alkot a végeredmény.

2007-ben kihoztunk egy bő félórás demót In-motions címmel, egy évvel később pedig az Itai Itai Records gondozásában megjelent Inanition című válogatáslemezen szerepeltünk az egy külön erre az alkalomra rögzített dalunkkal (https://www.youtube.com/watch?v=VfztwQ0_U-U). Így trióban évekig koncerteztünk Pesten, vidéken, valamint egyszer elhívtak Ausztriába.

Az új lemez előkészületei már 2011 nyara óta folytak, a megjelenés elhúzódásának okait nem hiszem, hogy ecsetelni kellene egy nem professzionális szinten működő zenekarnál feltéve, hogy olyat akarunk csinálni, ami valóban nekünk is tetszik. A feljátszás egy színházteremben történt, végleges formát pedig a Supersize Recording adott neki.  Ezt követően ritkábban vállaltunk fellépéseket és mivel nem jelent meg a lemez, így a folyamatos próbálások, számírás ellenére érthető módon, úgy tűnt az embereknek, hogy már nem is létezik a zenekar.  

Olivérrel szétváltak útjain, így duóként folytattuk, ahogy elkezdtük az egészet. Aztán körülbelül három hónapja Dexter, aki a STATUES hangmérnöki munkáit végezte felajánlkozott, hogy szívesen beszállna. Azóta megy a számtanulás, ötletelés. Remélhetőleg Szeptemberre már készen állunk és ismét aktívan koncertező banda leszünk.

Mostani STATUES című nagylemezünk egy színházteremben lett feljátszva, sok baráti segítséget kaptunk.  stílusban, illetve a régen feldemózott számok közül párat újra feljátszottunk más számokkal együtt."

Ha úgy érzed hallójárataidat megfelelően tréningezted, fuss neki a dUNA-nak, egy próbát feltétlenül megér, mert nagyon egyedi zenét ismerhetsz meg általuk! És ha igazak a Gábor által elmondottak, ősztől akár élőben is nézheted, hogy árad ismét a dUNA.