RockStation

TOP10 nagyon rosszul sikerült rock/metal lemez

2014. február 15. - sebiszabi

top10_fos_album.jpg

Ugye megvan az az érzés, amikor kedvenc bandád új lemezét már tűkön ülve várod, és amikor végre megvan és kicsomagolod és betolod a lejátszóba és ... jön a döbbenet! Ez meg mi a f....?!! Na, ilyen lemezeket szedtünk össze mai válogatásunkban. Amikor a koncepció nem jött be, amikor csak a zenekar tudta a miértet, senki más. A hajtás utáni listánk szereplői az adott zenekar életművéből olyan szinten lógnak ki, hogy az már szinte fájdalmas. A sort természetesen most is tudtuk volna folytatni, nem fért fel a Virtual XI (Iron Maiden), a The Path Of Totality (Korn), vagy a Super Collider (Megadeth), de tudjátok mit? Folytassátok Ti a sort! 

10. Jag Panzer - Dissident Alliance (1994)

Az évszám 1994. A tradicionális metalra (egyáltalán a műfaj egészére) addig soha nem tapasztalt rossz idők járnak. A legtöbb banda vagy vegetál vagy ilyen-olyan kompromisszumok árán próbál valahogy talpon maradni. A Colorado állambeli Jag Panzer neve ekkorra már jól csengett, még az USA-n túl is, de aztán lelécelt tőlük a mezőny egyik valaha volt legjobb énekese, Harry "Tyrant" Conklin és ez a zenei klímaváltozással együtt túl sok volt a csapatnak, amely a keményebbre és szikárabbra vett, modernebb irányban próbálkozó Dissident Alliance albummal be is menetelt a zsákutcába. Emelt fővel, négykézláb... A lemez másik nagy baja - amellett, hogy abszolút nem önmagát adja itt a Jag Panzer - az élők sorából azóta eltávozott Daniel Conca énekteljesítménye. A fickó (bár nem óhajtom bántani, elvégre halottról jót vagy semmit) a Cowboys és Vulgar korabeli Phil Anselmo sufni-tuningolt változataként adja elő magát, ami nem pusztán összeegyeztethetetlen a patinás névvel, de ráadásul roppant komikus is. 1997-ben azonban kigyúlt a fény az alagút végén és szerencsére nem a szembejövő vonat volt. Visszatért a Zsarnok és hathatósan kivette részét a zenekar már-már földig rombolt nimbuszának újjáépítéséből, majd pedig a Jag Panzer újbóli felvirágoztatásából, egészen a 2011-ben bekövetkezett feloszlásig - és jelen állás szerint azon is túl!..


Ui.: érdemes és tanulságos meghallgatni ugyanezt a The Church című nótát Harry Conklinnal is meghallgatni! Ég és föld!.. (a 2003. évi Decade Of The Nail-spiked Bat válogatás-anyagról)

(Magnetic star)

9. KISS - Dynasty (1979)

A '70-es évek végén a csúcsára ért diszkó korszak és ez a zenekarra is hatással volt, a szinte gitármentes hangzás eltávolodott a rocktól és közel került a diszkóhoz. A kor legsikeresebb hard rock csapata sikerei csúcsán olyan albumot jelentetett meg ami a rock és a diszkó keveréke lett amire táncolni lehet! A legsikeresebb dal az I Was Made For Lovin' You lett, ami mára igazi klasszikussá érett (amely a diszkókban és a rádiókban hatalmas sikert aratott) és a meredek stílusváltás ellenére a mai napig az egyik legsikeresebb albumuk ha az eladott példányszámokat nézzük de a rajongóknak csalódást okozott. Az egész album nem olyan szörnyű mint az I was made..., de nagyon messze van az olyan igazi klasszikusoktól mint a Hotter Than Hell, Destroyer vagy a Love Gun.

(Frogfoot)

8. Alice Cooper - Welcome 2 My Nightmare (2011)

Nem véletlen, hogy listánkon helyet kapott néhány egészen friss anyag. Ahogy az eladott lemez-példányszámok csökkennek, a nyomás fordított arányossággal nő. Valami különlegessel kell előrukkolni, 19-re lapot húzni! Ahogy a kártyajátékban, úgy az életben gyakorta pofára esés ennek vége. Alice Cooper leporolta 1975-ben rögzített egyik korszakalkotó albumát, a Welcome to my Nightmaret és folytatást írt/íratott neki. Ami azonban harminc-valahány éve előremutató volt, az 2011-ben nevetségesen ósdinak hat. Ráadásul megint csak a húzó dal(ok) hiányzik (hiányoznak) a cd-ről. Van helyettünk disco-szám (!), és duett Keishaval (!!). Magáért beszél, hogy a bónusz-szám - Under my Bed - a lemez legkiemelkedőbb szerzeménye.

7. Scorpions - Eye to Eye (1999)

A kemény zene válságkorát élte a kilencvenes évek második felében. Németország büszkesége talán ezért döntött úgy, hogy egy másik közönségréteget fog megszólítani. Kütyüzni kezdtek legott. A lemez egyetlen dala sem állta ki az idő próbáját, a rajongók immár 15 éve nem tudják megbocsájtani a mostanság búcsúzó (?) zenekar eme merész húzását.

6. Judas Priest - Turbo (1985)

Egy nagyon jó album, ami nagyon rosszkor született. A különféle műfajok rajongói (szó szerint) egymásnak ugrottak, miközben a zenészek szívesen kísérleteztek a technikai újdonságokkal. Rajongóit arculcsapásként érte, hogy a nyers erőt leginkább képviselő brit banda is kütyüzni kezdett. Mára a zenekar pályafutásának eme fejezete is rehabilitálódott; a lemezt nyitó Turbo Lover címre hallgató dal a Priest koncertek megkerülhetetlen része.

5. Helloween - Unarmed (2010)

Még egy ilyen hányatott életű zenekar nincs a heavy metal történelmében, mint a hamburgi Helloween! Sűrűn előforduló, botrányos tagcserék, sőt egy haláleset is - Ingo Schwichtenberg dobosé - szegélyezték a zenekar útját. Viszontagságos történetük nem csoda, ha lemezeik színvonalára is kihatott: rock-történeti jelentőségű albumok (pl. Keeper of the Seven Keys) mellett bizony az odaégett bukta szaga facsarhatta időnként orrukat. Listánkra két alkotásukkal is pályáztak: mivel a '93-a Cameleon az idők folyamán előröl-hátulról ki lett vesézve, mi a 2010-es Unarmed - Best of 25th Anniversary Album című mellényúlást választottuk. Ahogy a cím utal rá: az együttes fennállásának negyed század éves évfordulója alkalmából legnépszerűbb dalaikat más műfajra átdolgozva interpretálták. Az eredmény: a hallgató fulladásos pusztulása a tömény nyálban.

(viliricsi)

4. Europe - Bag of Bones (2012)

A svéd Europe 1986-ban robbant be melódikus hard rockjával a köztudatba a The Final Countdown album segítségével. Sajnos ők sem azon suszterek körébe tartoznak, akik hajlandóak kaptafájuk közelében maradni, azaz azt csinálják, amit nagyon tudnak. Nem rég elhatározták, hogy a hetvenes évekbeli autentikus rockzenekarok babérjaira törnek. Ezen törekvésük közepette elfeledkeztek legfőbb védjegyükről, a nagyívű mega-dallamokról. Kémeink jelentése szerint a lemezt követő turnét is csupán az mentette meg a bukástól, hogy egy zseniális hangtechnikusnak a keverőpult mögül sikerült "europosra" keverni a műsorba illesztett fél tucat, a hetvenes évek hangulatát visszaadni kevés sikerrel próbáló nótát.

3. Paradise Lost - Host (1999)

A gótikus metal atyjainak hetedik lemeze abban az időben született, amikor a zenekarok egy jó nagy része megpróbált kísérletegetni, új utakat keresni. A Paradise Lost is ennek megfelelően szépen stílust váltott: lett csodálatosan ondolált frizurájuk a hosszú haj helyett és lett a mélyre hangolt gótikus/doom zene helyett vacak szintipop. Szinte semmi riff csak gépiek zajok és effekek. Ebben azért vastagon benne volt a keze az új zenei producernek, Steve Lyon-nak, aki korábban a Depeche Mode-dal ért el szép sikereket, aki szépen rajta hagyta a kéznyomát az zenekar ezen időszakán. A One Second után igazi gyomrossal ért fel a Host hallgatása, holott már ott is elő-előbukkantak szintis elemek. Ennek ellenére dühítő módon Nick Holmes énekhangja és a szövegek melankóliája miatt nem tudom szívből gyűlölni a lemezt, noha szinte kiesik az életműből, annyira kilóg.
A Paradise Lostnál ez az kísérletezős éra bő öt évig tartott, mire visszakeveredtek a nekik hazai pályának számító gótikus metalhoz, végre.

(sebiszabi)

2. Queens Of The Stone Age - Era Vulgaris (2007)

Az első három lemez után odáig és vissza voltam a Queens Of The Stone Age dolgaiért - a Lullabies To Paralyze már necces volt ugyan-. Ennek 2007-ben lett vége. Kristály tisztán emlékszem arra pillanatra amikor először belehallgattam az Era Vulgaris-ba. Két három értékelhető momentum mellett, gyakorlatilag az egész életmű szembehugyozásával ért fel ez a modoros, út keresgélő, lendületesnek látszó, de lapos dalcsokor. Szörnyű érzés volt végig várni, hogy lesz-e legalább egy olyan momentum, ami egy csöppet is visszaidézheti a QOTSA markáns megdörrenését, ne adj' isten: lesz benne legalább egy tized kyuss-nyi súly. Nem lett. Viszont ahogy emlékszem ez volt az a lemez, amely után már a -régi- Petőfi Rádió hallgató alter generáció is megismerkedhetett a Kőkorszaki Tranyókkal. Egészségükre!

(RaczUr)

1. Metallica - St. Anger (2003)

A Metallica 2003-ban a legrosszabb időszakát élte. Basszugitáros csere, és James Hetfield alkohol elvonója mellett úgy akartak a régi hangzás felé lépni, hogy közben előre lépni, így aztán született egy 75 perc hosszú förmedvény, ahol a pergő úgy szól, mint öreganyám lyukas fazeka, gitárszólót meg elfelejtettek a dalokba rakni. Produceri szempontból is egy teljes kudarc az album, amit aztán a szegény, megboldogult Lou Reed-del, még csak tetéztek a Lulu-n, de ott az lett volna acsoda, ha valamit kihoznak belőle.

+1. Bon Jovi - What About Now (2013)

Ha a Bon Jovi népszerűsége a lemezek minőségének romlásával egyenes arányban állna, akkor a tavalyi lemez után önként és dalolva fel kellett volna oszlani a csapatnak. De a helyzet az, hogy akárhányszor turnéra indulnak, mindig ők keresik vele a legtöbbet, ami szinte megmagyarázhatatlan. A What About Now-val ezerszer inkább lehetett volna foglyokat kínozni Guantanamoban, mint anno Metallica-val, mert egy szirupos, ömlengős, nyáltól csöpögő poplemez.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr325814708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Syracuse 2014.02.15. 11:32:23

Elég érdekes lista...Kezdeném a lényeggel: csodálkoztam, hogy nem fért fel a listára a Guns Chinese Democracy-ja, ugyanis az az album ELSŐ HELYET érdemelne egy ilyen listán, tekintve, hogy tizensok évig készült, rengeteg pénzt öltek bele, és a minőségét egy három betűs szóval gyönyörűen ki lehet fejezni...

A KISS mindmáig legnépszerűbb dala az I Was Made for Loving You, akárkinek megmutatod ezt a dalt, aki úgy gondolja, hogy soha a büdös életben nem hallott még a KISSről, rögtön beugrik neki, hogy "ahha, szóval ők a KISS, mégis ismerem".

A Helloween Unarmed-ja pedig nem mondom, hogy a legjobb albumuk, de nem is mellényúlás. Azt nyújtja, amit ígér: áthangszerelt dalokat. A Dr. Stein pedig szerintem k.rvára el lett találva. Rock 'N Roll!

scorn 2014.02.15. 13:31:30

Én imádom a St. Anger-t :(
Bár nekem a My Dying Bride-tól is a 34.788%... Complete a kedvencem :D

Mercyful Fate 2014.02.15. 18:09:42

Jag Panzer, újra összeállt...idén 4 koncertje is lesz és lemezt készítenek..szóval kicsit hibás az írás róluk. :) Más portál épp a napokban tett közé interjúféleséget Harry Conklinnel.

Sher 2014.02.15. 18:57:37

Az itt említett Europe lemez kifejezetten jól sikerült...

d2net 2014.02.15. 19:17:27

Dynasty szar ?hallgasd meg az unmasced-et.....5 évig nem voltam képes rájuk nézni...
na de komolyan..az a lemez nem szar,csak semmi köze nincs a KISS-hez

Nincs időm végiggondolni a rocktörténelmet,de:
3. van halen....az miííiii;????

sanyix 2014.02.15. 19:54:59

a st anger-el egy kurva nagy probléma volt, a loudness war miatti doboz hangzás...

J. McClane 2014.02.15. 20:10:56

A paradise lost nem rossz pedig. Még a Host is.

Egyallampolgar 2014.02.15. 20:11:18

A St. Anger jó cucc 25 perces cucc lehetne még a béna hangzással is, ha minden egyes részlet pont fele riff pont fele ennyit szólna.

Nebelraser 2014.02.15. 20:31:42

Crimson Glory - Strange and Beautiful

ONF 2014.02.15. 21:42:23

Szerintem a St. Anger egész jól sikerült, doboz hangzással együtt. Bár ezt nagyobb társaságban mindig félve jegyzem meg :)
(Theatre of Tragedytől meg az Assembly az egyik kedvencem, ami szintén kib*szta a biztosítékot sok embernél)

panaszmuki · http://meisz.blog.hu 2014.02.15. 21:45:18

Paradise Lost az egyik kedvesn együttesen, már a Lost Paradise óta.
Ha sorban meghallgatja az ember az almbumait, akkor Host az pont ott van, ahova a kezdetektől fogva szépen apránként haladtak. Semmi hirtelen váltás nem volt.
Nem mellesleg nem csak Nick Holmes hangja és dalszövegek miatt, de zeneileg is egy nagyon jó album.

St. Anger... Ezzel az albummal csak egy baj van, a hangmérnöki munka. Tény, hogy szarul szól, de zeneileg ebben sem találtam semmi kifogásolni valót.
Sőt, szentségtörés következik: a legtöbb szám zeneileg sokkal jobb, mint a korai albumaik...

viliricsi 2014.02.15. 22:26:11

Az efféle top 10 összeállítások minden esetben nagyon szubjektívek - most meg különösen. Hisz annak nem lehet objektív mértéke, hogy mi és mennyiben okozott csalódást nekünk régen és mostanában?
Mivel mindannyian hallgatunk (a rockhoz képest) egyéb típusú zenéket - country, klasszikus stb. - ezért egész másra számítottunk a Helloween-féle Unarmed kapcsán. Tán a metal nem kompatibilis más műfajokkal, avagy az ötlet maga hozhatott volna jót is, de a kivitelezésbe hiba csúszott...ki tudja? Engem speciel az egyébként top 5 énekes Andi Deris modoros előadásmódja zavar itt qrvára - sztem ő sem találta ekkor a helyét. Az is baj lehet, hogy "humoros" irányba próbálták cibálni a dolgot - a német humorról pedig kellő képet kaphatunk a Keepereket hallgatva is: birkabégetés, lónyerítés egy speed metal szám befejezéseként stb.
A GNR kínai demokráciáján elgondolkodtunk (legalábbis én elgondolkodtam): igenis, vannak jó pillanatai, a dalok oda lettek téve, nem lehet elintézni 3 betűs szóval. Az, hogy mennyi pénzt öltek bele, legfeljebb a kiadónak csalódás, nekünk ugyan nem. Azt egy percig se gondoltam, hogy a 15 év minden napján Axel e lemez gondolatával kelt és feküdt, csupán ha véralkohol-szintje pont az ideális szinten stagnált, foglalkozott vele, ezért én nem is vártam másfél évtized terméséből való, szenzációs best of-ot.
A St Anger-ről nekem szubjektíve a címadó, meg egy-egy dal még bejön. Ezért én inkább a legendása Lulut erőltettem volna. De hát ilyen ez a csöppet sem kínai demokrácia: le lettem szavazva.
Dio mester fogalmazott vhogy így egy régi interjúban: "nem foglalkozom a visszajelzésekkel, mert ha a zenész hasonló albummal áll ki, mint amit megszokhattak tőle, úgyis azt mondják: önmagát ismételi, ha új utakat keres, azért froclizzák, mert úgymond szembeköpi önmagát". Sokszor bennünk van a hiba, hallgatókban, ez biztos!
Ezért halkan jegyzem meg: nem az a bajom a kérdéses Europe-albummal, hogy nem olyan, mint a Final..., az se probléma, hogy a hetvenes éveket idézik, mert azt is lehetett volna olyan magas szinten teljesíteni, ahogy az AORt tolták.

gerithegreat88 2014.02.15. 22:30:19

Haj haj... ha lehetett volna fogadni a kattintás előtt, előre megmondom hogy a Stanger egy újabb közösségi fikázása fog történni. Pedig az egész albumnak egy baja van csak, hogy nem 30 perces, hanem 3251243635736, így elég nehéz végighallgazni. Aki a dob miatt pedig sír.. hát az buzi.

A Stanger egy jó album.

Bubba Rogowski 2014.02.15. 23:23:51

Nagyon sokáig csak a St.Anger videoklip jelentette nekem az "új" albumot (mikor még néztem videoklipeket zenecsatornákon), tetszett. Furi volt, de tetszett. Aztán meghallgattam az egészet és azt gondoltam, melyik garázsban vették fel ezt a szart, de a dob akkor is bejött valahogy. Aztán rajta maradt a lejátszómon és jártamban-keltemben hallgatgattam és arra jutottam, hogy az Invisible Kid és a Dirty Window valami eszméletlen jó, fantasztikus, és szeretem ezt az albumot. Csak más. De jó. És JÓ a dob.

jürgen baromartz 2014.02.15. 23:40:27

azért - ha már a hétfői koncert miatt úgyis aktuális nekünk - benevezném még a deep purple-től a purpendicular albumot. borzalmasan rossz.

(a st. anger nekem is tetszett, de az kétségtelen, hogy finoman szólva sem a metallica legerősebb anyaga.)

Syracuse 2014.02.16. 10:08:59

@viliricsi: Ebből a szempontból relatív a lista, hiszen mit tekintünk csalódásnak? Ami nekünk okozott csalódást, a bandának, vagy a kiadónak? Azt mondod, a Chinese Democracy nekünk nem okozott csalódást, de a kiadónak igen. Én pl. egyszer végighallgattam, elég is volt belőle ennyi. Nem mondom, hogy különösebben rossz lenne, ha nem Guns N' Roses néven adták volna ki. De ettől a bandától mást várt az ember. Hatalmas csalódás.
A Dynasty meg nem hiszem, hogy akkora csalódás lenne, már csak a lemezeladásokat tekintve is. Az I Was Made for Loving You-t meg nem játszanák el '79 óta minden egyes koncerten, ha annyira szar lenne...

viliricsi 2014.02.16. 11:08:40

@Rossi93: Na ebben nagyon igazad van! Ha a Chinese Democracy mondjuk Axel Rose szólóalbumként került volna piacra, egy szót sem szólt volna senki. Axel neve is húzónév lett volna.
Természetesen azokat a lemezeket tettük listára, melyek NEKÜNK okoztak csalódást. Előadó szájából ritkán hallani: "csalódást okoztam magamnak". Nyilván úgy csináltak mindent, ahogy a legjobbnak érezték. A kiadó meg kit érdekel, a "csalódás" okozta pénzügyi veszteséget majd behozzák a következő lemezzel.

viliricsi 2014.02.16. 11:21:43

@gerithegreat88: "Aki a dob miatt pedig sír.. hát az buzi." Nnnnaa...! Amúgy sem értem ezt az összefüggést!
@jürgen baromartz: az újkori Purple-albumok közül sajnos több is pályázhat egy ilyen listán előkelő helyezésre. Bizony megfordult a fejünkben a dolog. Talán nem akartunk ünneprontóak lenni, vagy valami ilyesmi az oka, hogy "megúszták" (nem mintha érdekelné őket :) ).
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum