Az A Pale Horse Named Death nevű csapattal kapcsolatban még mindig sokan említik meg, hogy a Type O Negative dobosa, Johnny Kelly játszik itt, másrészről pedig az egykori Type O ütős, Sal Abruscato az alapító gitáros. Ettől függetlenül abszolút önálló indentitás a zenekar, akik február 21-én a Dürer Kertben koncertje a Dürer Kertben.
Azt persze nem is lehetne tagadni, hogy a zenekar megszólalása magán viseli Sal jellemvonásait, afféle zenei ujjlenyomatként azonosítja magát a zenészt, így nem azonosítható a pályafutása során érintett másik két zenekarral. A brooklyni fekete humorú doom legenda, vagyis a Type O Negative esetében Sal „csak” társalapítóként tevékenykedett, a Life Of Agony-nál pedig több albumon is közreműködött, de ezek a zenekarok mégsem tekinthetők saját és kizárólagos projektnek – szemben a Pale Horse Named Death-fel. A név egyébként a Jelenések könyvére utal, amelyben a negyedik pecsét feltörésekor egy fakó ló (pale horse) és lovasa, a Halál jelenik meg.
A bandában Sal nem csak dalszerzőként és szövegíróként tevékenykedik, hanem a dobfelszerelést is lecserélte egy gitárra. Producerként és hangmérnökként segíti egy régi brooklyni barátja, Matt Brown, aki többek között Lou Reed és a Jane's Addiction oldalán szerzett tapasztalatokat. Élőben a Type O dobosa, Johnny Kelly és Eddie Heedles gitáros közreműködik. A zenekar már első hallgatásra is elég meggyőző tud lenni, de ha elkezdjük mélyebbre ásni magunkat a szövegekben, és elmerülünk a hangzásban, akkor újabb és újabb mélységeit tapasztalhatjuk meg a daloknak. A zenekar magára vállalja azt a csöppet sem könnyű vagy hálás feladatot, hogy bemutassa az ember sötét oldalának mélységeit.
A banda első albuma 2011-ben jelent meg, And Hell Will Follow Me címmel, amelyen a Lay My Soul to Waste című tétel remekül definiálta zenei értelemben vett kettősségüket: a lassan cammogós sludge és leszegett fejjel előadott doom metal egyaránt jelen van. És bár Sal érthető okokból szeretné megkülönböztetni magát a korábban általa is formált zenekaroktól, azt azért érdemes elmondani, hogy a Type O Negative vagy a Life Of Agony rajongói minden bizonnyal hallgatásra érdemesnek találják majd a Pale Horse Named Death dalait is.
A stílusok összekapcsolásával a banda újat is mutat: kicsit olyanok, mintha az Alice In Chains dühösebb, keményebb és egy kissé ijesztőbb világszemléletű verzióját hallgatnánk. Csupa felzaklató, ám mégis sok ember számára az ijesztő valóságot jelentő dolgokról van szó: tönkrement párkapcsolatokról, szenvedélybetegségekről, az öregedésről és az önfeladásról. A dalok között vannak olyan apokaliptikus darabok is, melyek az Egyesült Államokra lesújtó Sandy és Irene hurrikánok tombolása idején készültek, egyiküket pedig a pár éve elhunyt Type O énekes, Peter Steele temetésén megtapasztalt érzelmek inspirálták.
A Dürer Kertben február 21-én tartandó koncerten egy svájci doom metal zenekar, a Blood Runs Deep nyitja majd az estét: zsilettpengés logójukat és a These Thoughts About Suicide című lemezük számcímeit elnézve biztos sikeresen borítják el az estének megfelelő irányba a nagyérdemű hangulatát.
