A szólólemezek mindig érdekesek. Az adott zenész vajon kiket szervez maga mellé, session zenészeket, vagy haverokat? Miben lesz más ez az anyag, mint amit valójában csinál. Tényleg érdekel minket egy ilyen album? Nem unjuk már a sok supergroupot meg a szólólemezeket. A válasz az, hogy NEM! Miért? Gondolj bele, hogy ezekből a projektekből néha hatalmas dolgok születnek, lásd Slash projectje, amiből egy igazán király zenekar lett! Most John 5, aki egykor Manson oldalán, mostanság azonban Rob Zombie mellett tolja a horror metalt. Imádom, amit művel Zombie mellett, és most itt van végre neki is a saját anyaga. Amiről kiderül, hogy milyen is a hajtás után.
A Carful With The Axe hasít, mint a balta? Igazából gőzöm nem volt arról, hogy mire számítsak. Totál meglepetésként ért az album. Azt hinné az ember, hogy negyvenhárom éves gitáros valami hasonló anyagot fog produkálni, mint amik eddig készültek a kezei alatt. Aztán meg kell lepődni szépen, és összeszedni az állunkat! A beszélnünk kell John-ról bevezetés után a géppuska ropogást utánzó gitár egyből felkeltette az érdeklődésem, és itt nagyon tele voltam reményekkel, hogy ez egy brutál album lesz!
A félórás anyagon összesen tíz dal kap helyet, ami bőven elég egy instrumentális anyaghoz. Bizony-bizony, itt csak a zene van, semmi ének, semmi hörgés, vagy nyávogás. Két részre lehet osztani az albumot. Az elsőbe olyan dalok tartoznak, mint a This Is My Rifle, Flight Of The Vulcan Kelly, VIllisca, Portait Of Sidney Solan, amik atom virgázós metal dalok. Igazából minden szám, egy hatalmas szólózás semmi más. Be kell vallanom ez számomra marha unalmas tud lenni öt perc után. Olyan ez, mint mikor Zakk Wylde szólózik a BLS koncerten tizenöt percig, és inkább meghallgattál volna inkább két-három régi sulis dalt. A másik része az CWTA-nak country dalokból áll. Jó részük gondolom kellemes kis jammelésekből született. Jók ezek a dalok is, csak éppen az a baj velük, mint a virga metálos dalokkal. Újabb öt perc után ezt is marhára tudom már unni.
Vegyes érzelmekkel vagyok az album iránt. Technikás gitáros szemmel nézve érdekes amit művész úr csinált. Viszont hallgatni ezt marhára nem lehet sokáig. Jó, hogy van ez az album, de a cipész maradjon a kaptafánál. Béke, Szeretet, Metal!
