Eddig mindig izgultam az interjúk előtt, ellenben most egyáltalán nem. Kis csúszással ugyan, de leülhettem Niclas Engelin-nel beszélgetni egy jót. Nehezen tudom eldönteni, hogy Rob Zombie-val vagy vele volt jobb interjúzni. Kevés az ennyire kedves zenész, aki végig mosolyog szórakozik veled az interjú alatt, és egy percig sem érzed azt, hogy ő lenne a nagy rock sztár. Hajtsatok, olvassatok! Megéri!

Niclas: Gulyás, gulyás csak a magyar gulyás! Szevasz haver! Ne haragudj, de most hoztak nekem egy hatalmas adag gulyást, egyszerűen imádom! A világ egyik legjobb kajája. Mi van a pólódra írva?  Kill With Hate?  

RS: Igen, ez egy magyar death metal zenekar, szereted a death metalt?

Niclas: Van, amit szívesen meghallgatok. A Cannibal Corpse-ot például szeretem nagyon.

RS: Hogy érzed magad Budapesten?

Niclas: Imádok itt lenni. Mindig várom mikor tudom, hogy lesz a magyar állomást a turnékon. Meg tudod, itt van  Cathering Queen, aki a világ legjobb gulyását csinálja tényleg! Próbáltam már otthon is elkészíteni, de valahogy nem volt az igazi, azt hiszem kicsit elsóztam, de akkor is imádom!

RS: Hogyan zajlottak az új album a Siren Charms felvételei?

Niclas: Na, várj csak add csak ide a diktafont, úgy egyszerűbb! Ohh, hello most akkor én vagyok a riporter  (haha). Az új albumról tudni kell, hogy Berlinben vettük fel, ez egy gyönyörű város azt fontosnak tartom elmondani. Itt dolgozik csomó híresség például a U2, David Bowie és még rengeteg banda. Imádtuk a stúdiót, tudod hozzá vagyunk szokva, hogy nálunk otthon marha hideg van, egy kicsi helyen teremben/szobában írtuk a dalokat, és a falakból áradt a hideg. Itt viszont hatalmas helyen vettük fel a lemezt, és végre nem fáztam! Ez az egyik legkirályabb dolog, ami velem történt a stúdiózás alatt, viccen kívül.

RS: Te már régóta kisegítetted a bandát régen is, 2010 óta viszont teljes értékű tag vagy az In Flames-ben. Hogy látod mi az a plusz, amit te hozzá tudsz rakni a zenéhez?

Niclas:  Ez egy nagyon jó kérdés, köszi!  Tényleg sok éve dolgozom a srácokkal, sok mindent megéltünk már együtt. Úgy gondolom, hogy a zenei hangzásba, hogy kicsit újra gitárcentrikusabb a zene, és persze újra rengeteget mókázunk közösen. A színpadon vigyorgunk egymásra, élvezzük azt, amit csinálunk. Talán ez a plusz, amit én bele tudok rakni az egészbe, hogy vidámság van a zenekaron belül.

RS: Tartjátok a kapcsolatot Jesperrel (Strömblad - a volt gitáros, a szerk.)?

Niclas: Néha-néha találkozunk, és olyankor persze beszélünk is. A The Resistance szerintem, egy marha jó kis metal csapat.

RS: Az új albumnál miért pont a Throught Oblivion-ra és a Rusted Nails-re esett a választás, hogy belőlük készüljön videoklip?

Nichlas:  Az albumban szerintem nagyon mélyre kell merülni, hogy rendesen átjöjjön a hangulata. Ez egy epikusabb album. Megakartuk lepni a közönséget, hogy azt mondják WOW, ez meg micsoda? Élőben is igyekszünk erre törekedni, hogy ne váljunk unalmassá.

RS: Hogy készültek az új dalok? Jammelésből vagy esetleg valami egészen más módon?

Niclas: Erre igazából Björn tudna válaszolni, mert ő hozta a dalok nagyon nagy részét. Ő az, aki ezzel foglalatoskodik, és minden ehhez kapcsolatos cuccal is.

RS: A When the World Explodes dalban Emilia Feldt-del dolgoztatok közösen, hogy jött ez a közös munka, mit kell tudnunk a hölgyről?

Niclas: Úgy éreztük, hogy az albumhoz még szükségünk van valami extrára, valami különlegesre, miközben Björn írta a durva, gyilkos riffeket, amiben csak a fejletépős ordítás van. Emilia egy rendkívül tehetséges opera énekesnő, akit Daniel  szervezett be valahogy. Fantasztikus hangja van, felrakod a fülest miközben hallgatod, ahogy énekel és dobsz egy hátast.

RS: Te szoktál más zenekarokkal közreműködni?

Niclas: Én személy szerint Enya új albumán szerepelek, ami november végén fog megjelenni  és egy klasszik rock zenekarral is dolgoztam, aminek a neve lefordítva Dream King.

RS: Gyakran játszotok Budapesten, mitől különlegesek ezek a koncertek?

Niclas: Gulyás, csak a gulyás. (Mindezt fa arccal mondta a gitáros) Jó, nem csak, ez egy tökéletes ország a metal számára. Az emberek itt nagyon vevők a metal zenére, bárcsak így lenne mindenhol. Mármint, hogy ehessek gulyást és ilyen közönségnek játszhassak metalt. (hahaha)

RS: Volt lehetőségetek várost nézni?

Niclas: Kicsit, én elmentem egy edzőterembe, meg itt a közeli plázában császkáltunk a srácokkal egy kicsit. De úgy nagyon most nem vágtunk neki a városnak.

RS:  Van esetleg valami olyan idolod - mentorod, akire a mai napig is felnézel?

Niclas: Hatalmas rajongója vagyok a festészetnek. A nappalim tele  van festményekkel, de amúgy az egész lakásban vannak képek. Van egy hatalmas ajtó méretű képem Lemmyről. Tudod, olyan, mint amit Warhol festett Marilyn Monroe-ról. Négy fej egymás mellett, de más-más színben. Imádom a Motörhead-et! Szerintem Lemmy az utolsó igazán élő rock sztár. Az élet értelmére is ennyi lenne a válaszom, hogy Motörhead...

RS: Akkor gondolom gyűjtőd is a Motörhead-es cuccokat rendesen.

Niclas: Ne is mond... Akciófigurák, lemezek, kiegészítők, egyszerűen minden cuccot gyűjtök tőlük.

RS: Melyikre vagy a legbüszkébb?

Nichlas: Azt egy barátomtól kaptam, aki fémmel dolgozik, kovács. Na, tőle kaptam egy vasból készült Motörhead disznó fejet. Imádom, az a kedvencem.

RS: Most pedig jöjjön az egyik kedvenc kérdésem. Melyik az a kérdés, amit a legjobban utálsz, ami a legjobban megdöbbentett egy interjú során?

Nichlas:  Egyszer, még réges-régen kérdezték meg tőlem, hogy mikor akarok meghalni? Néztem, hogy haver, én nem akarok meghalni. De erősködött a srác, hogy mégis mikor? Ez egy spanyol srác volt, és egyszerűen nem hittem a  fülemnek mikor újra megkérdezte. Szerintem nem stimmelt nála valami.

Köszönöm az interjút Niclas-nak, az estét az In Flamesnek, a lehetőséget pedig a Sony Music hazai képviseletének a Hear Hungary-nek.