10. szülinapját ünnepelte az Anna and the Barbies. Ezt megspékelték a legújabb lemezük, a Szabadesés bemutatójával, így volt ok az ünneplésre ezen a meglepetésekkel teli estén.

A kezdés előtt fél órával még csak lézengtek a csarnokban, ahol egy impozáns színpadkép fogadta a közönséget. Az emelvény a koncert folyamán végig használatban volt, annak ellenére is, hogy a zenekar tagjai nagyrészt statikusak maradtak. Bőven volt egyéb mozgás is a szépen megkomponált ünnepi bál alatt és nem csak a túlfűtött díva járta be a színpadot töviről-hegyire - még ha néha annál is tovább ment. Annát a Maladype színház társulata és szambatáncosnők is segítették a színpadon.

A koncert az intro után viszonylagos sötétségben, az új album nyitódalával, a Mindenki másképpen egyformával kezdődött. A tökéletes nyitánynak bizonyuló dal, amit mellesleg már eddig is játszották párszor a koncertjeiken. Az egész estéről elmondható volt, hogy a hangerő nem volt túlhúzva, mondhatni családbarátra volt véve, ebből adódóan tisztán és érthetően lehetett hallani mindent. Talán csak az ének tűnt kicsit kásásnak néha. Anna természetesen egy extravagáns ruhában, jelen esetben egy kocsigumikból készült nagyestélyi abroncsban jelent meg az emelvény tetején, ami az első három szám alatt rajta is maradt. Mindegyik dalt valami egyedi látvánnyal, vagy színpadi megoldással spékeltek meg de az úgymond kötelező elemeket is bevetették a már megszokott helyeken.

A színház tagjai részei voltak a koncertnek a háttérben zajló előadásaikkal, már nem sokkal a koncert kezdete után fásliba csomagolták Annát, ezután mintegy múmiaként hordozták a színpadon. A kötések felhelyezése alatt sem, de már teljesen begubózva sem lehetett könnyű énekelni, az extravagáns énekesnő viszont tökéletesen teljesítette a feladatot. Elképesztő ez a nő!
A színház tagjai többféleképpen vették ki a részüket az előadásból – mert koncertnek nem nevezhető az, ami ott történt, annál sokkal több volt. A Beside you alatt párnákból kitépett tollakkal dobálták Annát, a Calling all in alatt favágást imitáltak, később kisebb fenyők is felkerültek a színpad különböző pontjaira. A Gyáva forradalmár alatti hatalmas stagediveot követően pedig festékkel kenték össze az énekesnőt. Ezt leszámítva még több kisebb-nagyobb meglepetés volt az előadás alatt a színtársulattól, hol hatalmas sütőtököket hoztak be, amiket Anna leszúrt, egy másik számban a lufik jártak így. A Mars közben mindössze egy szál babafejjel takarózó férfiakkal körülvéve keltettek színpadias képet. Anna minden dalba maximálisan beleélő, vad pacsirtaként szárnyalt végig, tárta elénk szívét-lelkét és adta át nekünk egy darabját. Igazi kincs.

Az este nem merült ki „csak” a színházi elemekben. Vendégként szerepelt az Airtist nevű formáció is, akik nem előzenekari, inkább „köztes zenekari” szerepkörben tetszelegtek. A furcsa elegyű zenét (beatbox, doromb, didgeridoo) játszó trió először besegített az Álmatlanban és a Néhában, majd egy két számos saját blokkot nyomtak a saját szigetszínpadukon – szigetszínpadukon – ahova Anna is átutazott a közönségen keresztül. A közönség nagyon jól fogadta a muzsikájukat, hatalmas ovációval köszönték meg nekik a részvételt. Természetesen egy ilyen színvonalú esemény nem érhet véget további meghívott vendégek nélkül. A fő blokk körülbelül felénél a színpadra hívták Tátrai Tibor mestert, akivel együtt örömzenéltek egy kicsit először az AC/DC It’s a long way to the topjára, majd egy Tátrais experimentális dal után Jimi Hendrix Wild Thingje következett. Simi így egyik gyermekkori példaképével egy másik példaképe szerzeményét játszotta. Meghatározó élmény lehetett mindenképp! Tibusz bácsit is kicsit „barbisították”, hozzáigazították a látványvilághoz, kapott egy szép nagy tolltarajat. Szegény nehezen is tudta emiatt levenni a gitárját emiatt. Simi is természetesen kivette a részét az estéből, volt a Teszt és a Maybe tonight is, utóbbi alatt hatalmas bulihangulat kerekedett.Kár, hogy az igazán megrázó Perbe fogvát kihagyták Samu szerzeményei közül.

A megszokott elemek között volt a Csókból baracklekvár alatti integetés, a Négykézláb közben guggolás, Nyuszikás jumpolás, a kimaradhatatlan dalok közül pedig a Macska, Ördögre kacsintva, Ünnepélyesen fogadom, Leltár, Ánem, Lábat lóbálva, Márti dala, Aki nem lép és még jó pár meglepetés, például az első albumos Miss yo.
Az alap blokk a Stand in linenal végződött, egyfajta keretet alkotva a friss korong dalaival. Lemezbemutató lévén jól ki is használták a lehetőségeket, a Lie to me és a Perbe fogva kivételével minden nóta megmutatta magát az este folyamán, amelyre két ráadással készültek Annáék, így összesen majdnem két és fél órásra nyúlt ez a kiváló hangulatú bál, amely után fotózkodós dedikálós részt is tartottak. Kár, hogy az sajnos nagyon hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra véget ért.

Ennek ellenére egy hihetetlen atmoszférával rendelkező, kiválóan megkomponált, minden igényt kielégítő koncertnek lehettek a szem- és fültanúi az ott megjelentek, lehetetlen, hogy a dallista alapján bárki rossz szájízzel ment volna haza. Igazi méltó megünneplése volt ennek az egy dekádnak! Aki lemaradt volna, vagy nem lett volna elég, december 29-én a Barba Negrában pótolhat!

FOTÓK: PP LIVE PHOTO. TOVÁBBI KÉPEK ITT