Nem véletlen, hogy erre az összeröffenésre Budapesten került sor. Már útközben meggyőződhettünk arról, hogy a Rómeó Vérzik zenekarnak kultusza van errefelé, s legyen ez ügyben tanúbizonyság a mellékelt fotó. (Kollégánknak a szokottnál is gyengébb vicce Kovács Koppányra, az együttes basszusgitáros-énekesére céloz – a szerk.)

Bár zseniális helyzetfelismerő képességünket bizonyító fotó a Ferencvárosban készült, a Legenda Sörözőtől két kerülettel arrébb, az Erzsébet királynéról elnevezett városrészben találtuk meg. Hivatalos címe a nem rég még a Nemzeti Színháznak (ma már „csak” Magyar Színháznak) helyt adó Hevesi Sándor térre helyezi, de ott az egy szám alatt nyíl mutatja, hogy a Dob utcába kell befordulni. Már odaérkezvén biztosak lehettünk az esemény megfelelő mélységében, mivel az ivóhelynek egy hangulatos kis pincehelység adott otthont.

A bejáratnál a magyar rock-újságírás talán legemblematikusabb figurája, Cselő, alias Cselőtei László fogadott minket. Bentebb pedig további újságíró-kollégák mellett a Junkies illetve a Road zenekar tagjait véltem felfedezni (illetve nem csupán véltem, ők is voltak azok). A főszereplők (azaz a „Rómeók”) viszont néhány perc késéssel vágódtak a helységbe. Miután a cuccok is bekerültek, a bevezetőben megénekelt Koppány a banda nevében elnézést kért a csúszásért, de hát messziről jöttek, a felvidéki somorjáról.

- Húsz éve ez a duma! – kiabálta be valamelyik szintén zenész, s az ezt követő harsány röhögés megadta a csütörtök délután alaphangulatát. De mindenek előtt egy kis elmélyülés következett: a Rómeó Vérzik három tagja előadta akusztikusan a legutóbbi lemez balladáját, az Amíg élünket. Nem csoda, hogy büszkék erre a számra, s az sem az, hogy a jelenlévők részéről vastaps fogadta.

Koppány, műsorvezetői szerepkörbe lépve, maga mellé szólította Utassy Rolandot, a Legenda sörfőzde egyik tulajdonosát. Ekkor jött, ami még nem volt: a világ első Rómeó Vérzik sörének bemutatása! A húsz éves zenekari jubileum mellett ez volt a sajtótájékoztató másik tárgya.

Roland elmesélte, miként került kapcsolatba a zenekarral, hogyan jutottak az elhatározásra, hogy a „Rómeó-sör” első körben egy karakteres, szinte lórúgással felérő nedű legyen. Később esetleg elkészülhet egy női változat.

A névadás szintén nem volt egyszerű folyamat. Kézenfekvőnek bizonyult a Rómeó vére elnevezés, de a magam részéről itt tudtam meg: olyan már létezik borban (a srácok otthonában, Somorján palackozzák). Végül dalcímek kerültek a kalapba. Az Engedd belém és a Kiskakas ziccerként kínálta fel magát, de Utassy úr kedvenc nótája az ünnepeltektől a Kalózhajó volt, s így ez lett a sör neve.

Mivel jómagam nem iszom (sört), nejem, aki elkísért pedig inkább a gyümölcsös malátaszörpöket szívleli, így nem tudok szakértői véleményt abszolválni. Feleségem szerint „nem annyira keserű, mint általában a sörök”, viszont jóval erősebb az átlagnál.

Ha már a neveknél tartunk: megtudtuk, hogy a sörfőzde nem kemény két éves létezése végett kapta a Legenda elnevezést, hanem mert a Szlovák út és a Legenda utca sarkán helyezkedik el Budapest XVI. kerületében. Örül a rocker-ember minden ilyenfajta fúziónak, mivel ez azt jelenti: kedvencét bármennyire is lesz..ják a nagymédiumok, nevükkel mégiscsak eladható egynémely termék. Szintén a minőség hosszú távon aratott győzelméről szólt, hogy a kiadó képviseletében színpadra lépett „Cselő” lemezről lemezre egyre több eladott Rómeó Vérzik hanghordozóról beszélt, még ezekben a lopós időkben is.

A Hammerworld-főnök ezután egy rendhagyó interjút készített Koppánnyal. Mivel kiadóként jobban észben tartotta a felvidéki zenekar éves tervét, mint annak főnöke, ezért ő vitte a prímet, s a basszusgitáros-énekes egyetértését bólintással jelezte. Így is kiderült: a február 14-ei „szerelmes” koncert rögzítésre került, s ennek tárgyi bizonyítéka a nyár eleji Hammerworld mellékleteként lesz majd megtalálható. A Rómeó Budapesten októberben s év végén is koncertet tervez, sőt, legszűkebb hazájukban, Somorján is egy jubileumit. A cucc már megvan, már csak szponzor-pénz kéne, hogy ki is fizessék… Jó lenne egy második DVD a Tíz év Rock N Roll után (nem szükséges matekzseninek lenni annak kiszámításához, hogy az éppen tíz éve jelent meg).

Öröm volt együtt látni a két embert; egyikük húsz éve, másikuk egy picit több ideje áldozza élete minden percét a rockzenének.