"Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre"

Lengyel barátaink öt évet vártak legutóbbi lemezük, a From Voodoo to Zen óta, mire előrukkoltak az Instant Rewards-szal. a '19-es anyagot én nagyon szerettem, de azt nem állítom, hogy tűkön ülve vártam a TFN vagy bármely más instrumentális post-rock brigád lemezét. A stílus eléggé elfáradt, korlátai közé szorult és önismétlővé vált. Vannak persze ezen belül is kivételek (Russian Circles pl.), de az azért jól érzékelhető, mennyire háttérbe szorult ez a műfaj.

Talán ez is lehetett az oka, talán csak időt akartak hagyni, hogy az elmúlt évek káosza után legyen értelme turnéra indulni, merchöt gyártani, stb. Első hallgatás utáni impulzus kritikát írni lehet értelmetlen, de az számomra egyből lejött, hogy a minőség magas szinten maradt, s bár nem definiálja újra az instrumentális cicergést, sikerült pár váratlan húzással meglepniük, amiből jól esett volna kicsit több. A Rhino az egyik ilyen, ahol végre nem telik el 4 perc, mire tempóba kerülnek és a pedálra lépnek, a Fearflood pedig a lazaságával, elektrósabb hangvételével vett meg egyből.

Aki szereti a Tides From Nebulát, az kizárt, hogy csalódni fog, mert hangulatában, zeneiségében simán hozza az általa képviselt szintet, aki pedig még nem hallott felőlük, de a stílust kedveli, bátran füleljen bele, hamar berántja majd az Instant Rewards világa.