E cikket úgy illenék indítani, hogy Földes László „Hobo” 70 éves, és mégis hogy bírja, biztosan UFO. De nem így teszek. A rock sztárok vagy korán halnak, vagy ha sikerül kikerülniük a szabadság csapdáit, átlendülve a holtponton jóval tovább aktívak maradhatnak, mint az átlagember.

Maga az ünnepelt magyarázta meg e jelenséget egy interjúban: „persze, mert én kiéneklek magamból mindent”. Tehát a legjobb orvos a Föld kerekén maga a Rock And Roll Doktor!

Az est…hülye vagyok, hiszen délidőben volt az összeröffenés…szóval a délelőtt házigazdája, Gundel-Takács Gábor meg is jegyezte: „nem tipikus kisnyugdíjas” évi úgy 150 fellépéssel (színház, koncert) a háta mögött. „De ha a nyugdíjam összegét nézzük, bizony az vagyok” – kontrázott fanyar humorral Földes úr.

Azt, hogy az ember ennyi évet tudhat maga mögött, csak humorral lehet elviselni, vallja az érintett. Én sem tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy Földes László immár hetven. Emlékszem: osztálytársam nálunk jóval idősebb nővérének lemezgyűjteményében kutattunk, melynek jelentős szegmensét alkották a Hobo Blues Band munkái. Bár a zenei hagyományokat módfelett becsülő zenekarról van szó, nekünk ez a hangzás mégis újszerű volt. Arra emlékszem, hogy a Batthyány tér blues már akkor is nagyon bejött, de sem ezt, sem a Hajtók dala szimbolikáját nem igazi tudtuk felfogni. Annyi történt azóta, hogy érteni vélem a dalszövegeket, és a szövegíró-előadó úr kicsit megőszült.

Tehát hetven éves szülinap a Budapest Parkban, május 2-án! Hobo „bácsi” egy – tőle telhetően – vidám műsorral készül. Az összejövetel folyamán sziporkázó „Gundi” rögtön le is csapott a (látszólagos) anomáliára, hogy Hobo és Bandája nem rég Requiem a Bluesért címmel adott ki lemezt, és akkor most „vidámság és rock and roll”? (Bocsánat, a Ricsét én kevertem bele.)  

A magyarázat, hogy Hobo szerint lassan el lehet köszönni a blues műfajától, hiszen a soros zenész nemzedék már nem játssza, sem itthon, sem a patakon túl. Első hallásra kissé pesszimistának éreztem ezt a megközelítést, de ott és akkor nekem is csupán Joe Bonamassa neve ugrott be, mint új generációs hagyományápolóé.

És ha már ifjabb Földes László (az ifjabbat mindig kihangsúlyozza) úgy érzi, jó sok minden bánatot, keserűséget zúdított a művészetét kedvelők nyakába, legalább születésnapja alkalmából had ajándékozza meg a nagyérdeműt egy vidámabb fajta műsorral.

Eredetileg szó szerinti ajándék került a képbe, mint ingyenkoncert, de az ünnepelt nem bírta összevadászni azt a tizenöt milliót, amibe mindez került. Az Arénába tíz-tizenöt-ezer forintért mehetett volna az egyszeri rajongó, ezért húzódott-halasztódott az ügy – a magyar blues-király február 13-án (pénteken!!) töltötte a hetvenet. Végül a Budapest Park lett a befutó – a legdrágább jegy is a május 2-ai (szülinapi) bulira 3500 ft!

Az ünnepelt azzal a formációval lép majd színpadra, melynek neve egyszerűen csak Hobo és Bandája. Mert hogy a Hobo Blues Band már elbúcsúzott. Nem csupán a rengeteg csalódásból volt elege a névadónak; most valami többet akar, melynek csak egy része (ha még oly jelentős is) a HBB munkássága. Visszatért az „öreg” barát, Póka Egon, s a basszusgitáron kívüli hangszereket tehetséges fiatalok vették kezükbe. A dobütőt például Szakadáti Mátyás, aki több mint negyven évvel fiatalabb a zenekar névadójánál/vezetőjénél!

Szintén világrekord-számba menő a háromszáz dalból álló repertoár, melynek abszolválói a felsoroltakon kívül még: Fekete-Kovács Kornél  (trombita!, gitár!!, billentyűs hangszerek!!!), és ifj. Tornóczky Ferenc  gitáros.