A Bullet For My Valentine az előző, Temper Temper című lemezével sokak szemében elásta magát. Az album nagy hibája volt, hogy megpróbáltak rádiós dalokat írni, viszont csúnyán beletört a bicskájuk, a végeredmény túlzottan is harmatos lett. A rajongók visszaédesgetésére megígérték, hogy most vissza fognak térni a durcibb énjükhöz, megmutatják, hogy ki a legény a gáton. Na, majd most kiderül.

A BFMV első két lemezén a walesiek be kell vallani, fogós, szinte mindenki számára könnyen befogadható metalcore zenét produkáltak. Nincs ezzel semmi baj, biztos nem egy fiú/lány számára ők jelentették az ugródeszkát a metalzene felé. Az első lemez még inkább a szárnypróbálgatás terepe volt (több kiemelkedő slágerrel!), a Scream Aim Fire viszont már egy érett arculatú, összeszedett bandát mutatott. Én is relatív sokat hallgattam, tényleg korrekt korong volt.

Aztán mintha a nagy rohanásban elvesztették volna a fonalat, mert az ezek utáni Fever elég párás lett, talán már dalokat sem tudnék róla kiemelni. A keménységet beáldozták a slágeresség oltárán. Aztán három év ínség után az arcunkba rakták a Temper Tempert és mindenki csak lesett, aki érdeklődött még a zenekar iránt. Nem hogy harmatos, még annak is gyenge produkció volt, erőtlen, épp hogy csak hallgatható, rádióslágernek szánt valamikkel. Valószínűleg ők is érezhették, hogy iszonyatosan elszúrták a dolgot, mert már abban az évben összedobták a Raising Hell-t, ami relatív Slayerességével furcsán hatott az előzmények tükrében.

Bekattant a gondolat, hogy akkor jön a nagy hátraarc, visszatérnek a The Poison és a Scream Aim Fire agresszívabb világához. Hogy tuti legyen a recept, az akkori lemezek producerét, Colin Richardsont is visszarakták a kapitányi pultba. És igen, Matt Tuckék mégis összehozták valahogy. Az ötödik, Venom névre keresztelt korong tényleg karcol és valóban érezni rajta az említett lemezek összeszedettségét, agresszivitását, illetve dallamvilágát. Ha ezt akarja a nagyközönség, akkor hadd szóljon. Panem et circenses, ugye.

Közben még az sem zavarta meg őket, hogy az évek óta stabil felállás megbomlott. Jason James basszer ugyanis elhagyta a hajót, a helyettese pedig a Revoker négyhúrosa, Jamie Mathias lett. Nyilván ez sokat nem változtatott a zenén, hiszen a kezdetektől együtt lévő hármas közben ontotta az ötleteket. Hogy őszinte legyek, azon is meglepődnék, ha egyáltalán az új gyereknek beleszólása lett volna a dalokba.

Szerencsére nem nyújtották túl a lemezt, alapverzióban 40 percet, abban 10+1 dalt kapunk a szokásos metal(core) – thrash – heavy stílusban, Matt hol mézes-mázos énekével, hol jellegzetes kiabálásaival. Nem hittem volna, de a Venom szerzeményeinek nagy része akár egyenként is megállja a helyét. Egyben hallgatva talán kicsit soknak tűnhet, mert nincs meg a változatosság, de ha ennyire képesek voltak felpofozni magukat a ki tudja mi okozta álomból, nincs harag. A kérdés, hogy eddig miért nem tették? Ismeretlen okokból a Raising Hell-t nem rakták fel az alapverzióra, holott már koncerteken is fix helye van a setlisten. Ki tudja, mi indokolta ezt, én nem hagytam volna meg B-oldalasnak, az biztos.

Azt ígérték, hogy ez lesz az eddigi legkeményebb albumuk. Nem hazudtak, a No Way Out – Army of Noise – Worthless – You Want a Battle – Broken ötös tényleg a valamikori csúcskorszakra hajazó kezdése több, mint meggyőző! Az első szusszanást csak a(z introt nem számolva) hatodik, a címadó Venom engedi meg nekünk. Nem a legeredetibb balladisztikus dal, de legalább Bulletes. Kicsit Tears Don’t Fall light íze van, de képes vagyok elnézni nekik, mert az is jó kis sláger volt anno. Az ezek utáni dalokra sem mondanám, hogy rosszak, hiszen hozzák az átlagot, csak kevesebb bennük a megjegyzendő téma.

Summa summarum, a Bullet For My Valentine összekapta magát az előző két lemez szerencsétlenkedése után és kiadták az eddigi talán (tényleg) legjobb lemezüket. Akárhol is tartogatták ezeket az énjeiket, ezeket kéretik alkalmazni a jövőben is! A bizalmat jelenleg megszavazom nekik.

Ha elég meggyőző volt eddig, akkor itt meghallgathatjátok az egész lemezt:

A Bullet For My Valentine kicsiny hazánkat sajnos ezúttal (is) elkerüli, de aki élőben szeretné látni őket, október 30-án Linzben megteheti.

Bullet For My Valentine Official
Bullet For My Valentine Facebook