A hithű Nirvana rajongóknak valószínűleg nem újdonság a júniusban megjelent Soaked in Bleach című film, amely leginkább Kurt Cobain 21 évvel ezelőtti öngyilkosságát és annak furcsaságait idézi fel. Nyilván már 1994 óta furcsának és idegennek hat az, hogy az utolsó rocksztárként is emlegetett Kurt egyszerűen fejbe lőtte magát, de a tragédia egyes részletei annyira homályosak, hogy még a mai napig is lázba hozzák az összeesküvést és cselszövést sejtő kutatókat.

A film már a megjelenése előtt negatív kritikákat kapott, amelyet sokan a felemás megítélésű Courtney Love-nak tulajdonítanak. Mrs. Cobain ugyanis nem érezte át azt a koncepciót, amelyben a film alkotói az elszállt pillanatait is rögzítő hangfelvételeket is felhasználták, azt meg pláne nem értékelte, hogy a Soaked in Bleach pont abban az évben debütált, mint az általa egyetlen hiteles Cobain dokumentumfilmként aposztrofált Montage of Heck (amelyről már korábban írtunk).

A 89 perces alkotás június 11-én debütált Benjamin Statler rendezésében, de már nagyjából 5 nappal a megjelenés után Courtney Love ügyvédjei is bejelentkeztek az alkotóknál. A Hole vitathatatlanul tehetséges frontasszonya szerint ugyanis a film elcsépelt és hatásvadász.

A botrányszag miatt először én is elbizonytalanodtam, pedig annyira szeretem a grunge éráról és/vagy Nirvana-ról szóló filmeket és könyveket, hogy még az 1998-ban Kurt és Courtney címmel megjelent tényleg légvárakra és „a Kiskegyed Aberdeenben járt” sablonra felhúzott fércmunkát is rezzenéstelen arccal néztem végig. Eddig viszont a Cobain halála körül lengő, ellentmondásos tényeket még egy film sem tette tisztába - gondoltam - és ezzel el is indítottam a Soaked in Bleach-et.

Őszintén? A rendező és a producerek számításai bejöttek. A Soaked in Bleach-et eredeti hangfelvételekkel, interjúkkal és az eseteket rekonstruáló játékfilmes jelenetekkel hozták létre. A játékfilmes jelenetekben Tyler Bryan kelti életre Cobaint, míg Courtney Love megidézését az amerikai Sarah Scott-ra bízták. Ms. Scott gyakorlatilag olyan jól utánozza Courtney Love jellegzetes beszédstílusát és gesztusait, hogy még az első pillanatokban simán elhiteti velünk: ezeket a jeleneteket bizony Courtney játszotta el, azzal a különbséggel, hogy Sarah Scott – a szépséget objektíven szemlélve – körülbelül kétszer szexibb, mint Love…

Na de mit mesél el nekünk a film? A történet azt a 72 órát mutatja be, amely Kurt eltűnése és a holttest megtalálása között telt el. 1994. április harmadikán a Los Angelesben időző Courtney Love a helyi Tom Grant magánnyomozót kérte fel arra, hogy segítsen előkeríteni az elvonóról kiosonó férjét. A nyomozó - aki eredetileg csak egy szimpla drogos elszállást és egyéb sztárallűröket sejtett a szökés mögött - fejest ugrott az ügybe, de a nyomozás közben egyre több furcsasággal találta szembe magát. Az első ilyen ellentmondás maga Courtney Love volt, aki a filmben szereplő eredeti hangfelvételek szerint nem egyszer hívta fel atom készen, hogy aztán gyakorlatilag minden alkalommal megcáfolja a saját, korábbi információit. 

Ha a felvételekkel és játékfilmes elemekkel illusztrált Love jeleneteknek akár a negyede is igaz, az elég gusztustalan képet vetít elénk Mrs Cobainről. A punk romantikát kitapétázó generációnknak elég nagy érvágás lenne, ha a grunge Nancyje tényleg ennyire vastagon szart volna az eltűnt Sidre, miközben a kurva nagy aggodalomban rohadt kényelmesen hevert el hotel szobájában, és paranoid utasítgatásokkal nehezítette meg az amúgy sem egyszerű nyomozás perceit – mondhatnánk a film után. 

Aztán jönnek sorban az ínyenc Cobain kutatók gourmet falatkái, a nyomozás hivatalos dokumentumai és azok furcsaságai. Hogy tudta Kurt meghúzni a ravaszt ennyi heroinnal a szervezetében? Szakértők – nem az arctalan brit tudósok vagy a magyar sajtóban le nem fordított névtelen dementorok - szerint ennyi droggal a vérében körülbelül percek alatt meghalt – még csak fel sem tudta volna emelni a puskát. Amúgy nyugtató is volt a szervezetében és a tűnyomok szerint sikeresen beadagolt magának mindent, amit szeretett volna.

És a puska. A Remington azonkívül, hogy józanul is kurva nehéz és kényelmetlen fegyver akkor, ha épp fejbelőnéd magad, felmerül a kérdés: Kurt ennyi droggal a vérében egyáltalán képes volt-e arra, hogy meghúzza a ravaszt? Ráadásul a ballisztikai vizsgálatok szerint a lövedékeknek a test jobb oldalára kellett volna kerülniük. Kár, hogy jelen esetben a test bal oldalán voltak, miközben Kurt ujjain lőpor nyomokat sem találtak.

És miért zárták le a nyomozást egy hónap alatt? Miért titkosították az aktákat és miért kezdtek el egyből öngyilkosságról suttogni, miközben hivatalosan - a végső bizonyításig – még akkor sem lehet öngyilkosságnak feltüntetni egy halálesetet – ha tényleg öngyilkosság történt.

Gyakorlatilag ez szülte meg a filmet. Tom Grant ugyanis egész egyszerűen nem értette, hogy kellő bizonyítékok nélkül miért zárják le Kurt Cobain ügyét. Nem tudta feldolgozni, hogy Courtney Love miért zaklatta folyamatosan faszságokkal és fél információkkal és miért nem tett semmit a nyomozás elsusmusolása ellen. Azt pedig pláne nem fogadta el, hogy példaképüket követve jó pár tinédzser végzett magával miközben szerinte a bizonyítékok szerint Kurt Cobain nem lehetett öngyilkos.

A hangfelvételek szerint a gyanúját tovább erősítette az, hogy a család ügyvédje, Rosemary Carroll állítása szerint Kurt nem sokkal a halála előtt új végrendeletet szeretett volna készíteni, amelyből kihagyta volna a feleségét, és a válást tervezgette. 

További spoilerek nélkül: a filmet precízen és logikusan építették fel, a játékfilmes elemek és a hangfelvételek pedig totális harmóniában olvadnak össze. A negatív kampány ellenére a Soaked in Bleach izgalmas és eredeti lett. A színészek nagyon jól hozzák a rájuk bízott figurákat – jó Kurt Cobaint valószínűleg kevesen tudnák istentelenül jól hozni – de a Sarah Scott féle Courtney Love elképesztően jó lett.

A megjelenés után ráadásul a film megítélése is javult és jelen pillanatban 7,5 pontja van az IMDB oldalán. Ez a szám persze semmit sem jelent, viszont közelebb áll a valósághoz, mint az előzetes 5 pont körüli érték.

Nem húzom tovább az időt: a Soaked in Bleach nagyon jól sikerült. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a Nirvana és/vagy Kurt Cobain biográfia és vonz az összeesküvés faktor. Azoknak különösen javasolt, akiket nem nyűgözött le a Montage of Heck színes-szagos nesze semmi fogd meg jól’ kaliberű súlytalansága, de nem bírják ki ezt az évet Mr.Cobain életrajzi mérföldkövei nélkül.