Vannak olyan albumok amik relatíve fontosak a rock-metal színtéren, ellenben a szerkesztőségben igazán senkinek sem fűlik hozzá igazán a foga. Ilyenkor jön az, hogy sorsolunk vagy valaki van annyira elszánt, hogy csak azért is megcsinálja. Na, pontosan egy ilyen album a Baby Metal Metal Resistance albuma. Nézzük mi sült ki az egészből.
Derekasan be kell ismerni, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Alapjáraton marha messze áll tőlem Japán. Az egész kultúra, a sushi, az anime és a sok idióta tv műsor sem fogott meg soha. Oké, egyetlen dolog azért mégis, a Church Of Misery, de most nem a stonerek vannak terítéken. Hanem a három kislány. Ahogy próbáltam róluk minél többet megtudni arra jutottam, hogy ez az egész egy kislány köré Baby Metal köré van felépítve. Őt segíti ének fronton Yuimetal és Moametal. Csodás, okosabbak lettetek ti is meg én is, de ettől a zene még.....
A zenekart volt (bal)szerencsém látni a Rock In Vienna fesztiválon. Ami ott nem sikerült az itt sem. Mondanám, hogy adok nekik élőben egy esélyt, de miután a tavalyi koncert is végig playback volt, így minek? Le kell szögezni, hogy a zenészek marha jól tolták akkor is és ez most sem változott. A zenét úgy lehet a legjobban leírni, hogy az őrült, kaotikus japán metal hangulat, benne nagyon nagy adag technikásabb In Flames riffel majd pedig az album vége felé előtérbe jön a Behemoth-os zúzda, darálás. A klipes Karate riffjei marhára megállnák a helyüket egy rendes metal zenekarban, illetve itt még azt mondtam, hogy a Minnie egér hangú kislány is relatíve elviselhető, amikor tisztán énekel. Meglepő pillanat volt a számomra is ez a felismerés, de van ilyen is (még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt le is írtam) Nem hiába erre a dalra készült a klip, tényleg fülbemászó. A vége pedig a kis popos-duplázós betéttel még egész jó is. De aztán jön az elmebaj. Awadame Fever elején hallható riff-elektronikus betétre még azt mondom, hogy egy Slipknot dalban simán megállná a helyét, de aztán elkezdődik megint az ének. Egyszerűen nem tudok ezzel a hanggal mit kezdeni, pedig lassan, így a sokadik hallgatásra azt mondom, hogy a zene tényleg nem is rossz. Igaz, hogy a hangzásnál nagyon, nagyon, NAGYON sok "stúdió" van. Kegyetlen steril az egész, ami tőlem marha messze áll, igaz mondjuk ebben a műfajban nem is állná meg a helyét egy koszos, stoneresebb hangzás.
Az biztos, hogy a Metal Resistance nagyon összerakott, jól kitalált produkció és valakinek nagyon sok pénze van ebben az egészben. Mindig azt mondom, hogy nyitottnak kell lenni az új dolgok felé. Ellenben, véleményem szerint, ha ez a metal jövője, akkor marha nagy szarban vagyunk. Egyértelmű, hogy ez a formáció nem a zenéről szól, hanem sokkal inkább úgy, mint a kilencvenes évek fiú csapatai, csakis a pénzről.... Csúnya dolog ez, de van ilyen is. Aki hasonló metal műfajban akar alkotni valamit, csak mondjuk normális énekessel, az hangzásban tanulhat a Baby Metal-tól, mert azzal semmi baj nincs. Csak ígérje meg, hogy tényleg csak a hangzást lesi el, és ilyet nem akar Európára szabadítani. Béke, Szeretet, Metal
(2/5)