Február közepén jelent meg a svéd retro hard rock csapat - ha jól számoljuk - hetedik nagylemeze. Danny Rexon és zenésztársai továbbra is a 80-as, 90-es évek glam-sleaze bandáinak munkásságát tekintik irányadónak.

A leginkább nyilvánvaló zenei referencia a Mötley Crüe, minden hajbandák legnagyobbika, de a Poison és a RATT zenei világa sem áll távol tőlük. Ha a kortársaik közt nézünk körül, az Eclipse és a Crashdiet nevét érdemes megemlíteni, így már bárki képet formálhat arról, mi fán terem a Crazy Lixx művészete.

A friss anyag címe Thrill of the Bite, és 10 dalt tartalmaz 41 percben. A nagylemezt a dallamos gitárzenék európai erődítménye, az olasz Frontiers kiadó gondozza. A már két évtizede működő társulat a hard rock tökösebb, pörgősebb válfaját űzi, rockhimnuszos dalokkal, a szövegekben egy kis nosztalgiával. A lemez legerősebb tétele a Midnight Rebels, megjelenős videónak pedig a Who Said Rock n' Roll Is Dead-et választották. Alább megmutatjuk mindkettőt.

A zenekar lendülete, lelkesedése könnyen átragad a hallgatóra is; a lemez sodrását nem töri meg lírai momentum. Később azért feltűnik, hogy a csomag nagyjából felét teszik ki a karakteresebb témák, a többi dal nem lép túl a kellemes háttérzene minőségén. Nem hibáztatom őket érte, a kiadó legtöbb zenekara esetében mostanra ez lett a sztenderd. A Thrill of the Bite tehát playlistezős album lett, ezt jobb ha elfogadjuk. A kiemelkedőbb pillanatok közé sorolnám még a Highway Hurricane-t, ami egy izmos, Mötley Crüe-stílusú albumkezdés, valamint a Little Miss Dangeroust. Ezt azért nem lett volna szükséges hatpercesre nyújtani, és a Roxette-áthallásért is kár, de ettől még jóféle dallamrock nóta. 

A Crazy Lixx egyelőre nem jelentett be turnét, de néhány fesztiválon ott lesznek, továbbá fellépnek a kiadójuk által szervezett hard rock népünnepélyen, a Frontiers Rock fesztiválon, Milánóban. Ha kedvet kaptál hozzá, április 26-ra foglald a repülőjegyet.