Azt hiszem ez a hét a koncertek ügyében simán a thrash rajongók hete lehetett a budapesti underground által leszervezett, szinte egymást érő ilyen színezetű bulik terén. Ugyanis a héten kilencedikén fellépett a fővárosban a nagy múltú Solstice is, két stílusban hozzá hasonló csapattal. Illetve ugyanazon a napon a GMK színpadán három kerülettel odébb a No Regret Productions szervezésében, két másik bandával fellépett a Red Death, akik szintén egy klasszis thrash / crossover banda. Én viszont az előző napi, vagyis a szerdai bulira jutottam el, ami megint csak No Regret szervezés volt. A Power Trip nevű texasi banda főszereplésével, akikre meglehetősen kíváncsi voltam. Műfajukban ugyanis az utóbbi évek egyik legjobb kritikáját kapták a debütáló Manifest Decimation című lemezükre. Amit én is előszeretettel pörgettem. Az Armageddon Blues című korábbi kislemezükkel felváltva.

Sikerült korán kiérni Óbudára, így szinte tényleg az elsők között érkeztünk. Akik mondjuk majdnem az utolsók is voltak. Ugyanis ez volt az elmúlt hetekben a harmadik olyan bulim, amikor egy általam vastagon díjazott bandát kevesebb, mint század magammal nézhettem meg. Ami nem baj, meg nem is igazán meglepetés, csak valahogy akiket én kedvelek, azok valahogy nagyra nőnek bennem és azt kezdem hinni, hogy biztos ez mindenkinél így van. Pedig nem. Viszont a kis nézőszám itt is családiasnak hatott. Nyilván a szervezők is bennfentesek a zene berkeiben, az előzenekarok és a közönség maga is mind ismerősök szinte. Ennek pedig megvan a hangulata. Így a budapesti Contra is olyanoknak nyomhatta le rövid etapját, akik előtt már nem ismeretlenek. A koszosabb oldalról megközelített hardcore / punk témáknak nem is ártott sokat, hogy nem szóltak a legjobban. Volt bennük erő. Meg talán az összes számuk bele is fért a buliba. Őket az alap hardcore hagyományokon mozgó Cold Reality követte, akiknek, mert öten lévén, már kicsit kicsi volt a színpadon a mozgástere. Ettől függetlenül itt is átjött, barátoknak ismerősöknek nyomják. Kedvel és erővel is játszottak. Meg egy fokkal jobban is szóltak. Remélem nem sértődtek meg, hogy tőlük a buli után nem a saját cuccukat, hanem egy Hold X True kazettát vettem meg kiadatlan számokkal.

Mindössze néhány percnyi csúszás volt, így kicsivel fél tíz után meg is jelent a színpadon a Power Trip. Az első akkordokkal oda is vonzva minden az estén megjelent egyedet, alakot és formát. Az első akkordokat pedig a Manifest Decimation címadó dala szolgáltatta. Ami nem szólt a legjobban, vagy a legerősebben, de még így is be tudta hívni a közönséget. Erős nóta. Igazi régi vágású texasi srácoktól, ujjatlan Slayer és D.R.I. pólókban, dekoratív bajusszal és simán bepörgethető hosszúságú séróval. Ami meg is mozdult az első komolyabb középtempós mosh aprításnál, úgy a harmadik szám környékén, ami azt hiszem a Suffer No Fool volt és annak hosszabban kitartott témája. Az öt embernek itt sem volt nehéz belakni a színpadot, az énekes többször háttérbe vonult, hogy teret tudjon adni a gitárosoknak. Akik tolták ezerrel, miközben a közönség soraiból kivált néhány levegőrugdaló, akik az amerikai koncertvideók mintájára megteremtették maguknak azt a személyes teret, ahol helikopterkalapács kungfuartista módjára demonstrálhatták az erőt. Még a cigánykerék szerű mozdulatot is láttam bepróbálni, azt meg is köszönném, élőben még egyszer sem skubizhattam meg.

Mindenesetre az olyan dalok, mint a Contitioned Of Death és a Murderer's Row így vagy úgy, mindenkit megmozgattak. Mindemellett pedig azt sem mondanám, hogy végig szarul szólt a buli. Csak máshol jobban is megszólalhatott volna. Ettől függetlenül a nagyon egyszerűen, de nagyon jól megírt thrash/crossover témák elvitték a koncertet simán. Amivel csak az volt a baj, hogy rövid volt. Úgy láttam mindannyian hosszabb bulikhoz vagyunk szokva, és jól látszott, hogy a végére érkezett meg és indult volna be igazán a közönség, csak addigra már vége is volt. Mindössze egy hosszan kijátszott ráadás fért bele. Mindegy. Több van ebben a bandában, mint egy szerda és nyolcvan fő, na meg hét nyolc szám, de nem mondanám, hogy nem volt élmény látni ezeket a turbóparaszt formákat, magas színvonalon tolni a klasszikus régi sulit. A jól eljátszott crossover a világ legjobb élőzenei receptje. Ez kétségtelen. Jó ügy mellett tette le tehát a voksát a Power Trip. Csak szerda volt. Meg mit tudom én.(A fotók nem a koncerten készültek.)