Budapesttől nem messze, körülbelül 3 órányi autókázásra Szlovákiában, fekszik egy kis falu. Ezt a kis falut hatalmas erdők veszik körül. A főútról letérve, körülbelül 5-6 kilométerrel arrébb található egy kicsi, családias fesztivál. Ez a Gothoom Open Air. A munka miatt sajnos csak az utolsó napon tudtunk részt venni, de akkor olyan zenekarok játszottak, mint a….
… Gutalax például. Olyan kettő környékén érkeztünk meg a tett helyszínére ( jelzem még mindig, hogy egy erdő közepén vagyunk ). Gyorsan felvettük a passokat, váltottunk kupont ( egy euró = egy kupon, a sör viszont nagy rossz volt ), és már bele is csapott a lecsóba egy rövid intró után a fent említett Gutalax. Egy héttel a Gothoom előtt, az Obscene Extreme Fesztiválon sajnos lekéstük őket, így kíváncsian vártuk, hogy milyen lesz. Szerencsére láttuk már őket párszor, tudtuk, hogy nem lesz szar. Nem is volt. Elég sokan összegyűltünk a színpad előtt, a tűző napon. Sok fesztiválon voltam már, de ilyet még nem láttam, hogy minden dal alatt circle pit van :) Ráadásul fényes nappal, egy gore zenekar koncertjén :) .
A rövid, de annál jobb koncert után, említésre se méltó zenekarok következtek. Máltai gótikus lószar és rém unalmas, sablonos death metal és ehhez hasonló, rosszul előadott zenekarokat voltunk kénytelen végighallgatni.
Ez a nyár, az ismétlések nyara. A fesztiválszezonnak köszönhetően lehetőség van elcsípni egy bandát, akár két-három alkalommal is. Az egyik ilyen a Cattle Decapitation is. Szintén az Obscene Extreme-n láttuk őket, meg itt, a Gothoom-on. Meg persze másnap, vasárnap este a Dürer Kertben. Triplázás kérem szépen, triplázás! Az első dal konkrétan olyan kezdés volt, hogy majdnem elsírtam magam örömömben. Ez a Manufactured Extinct volt, amiben a károgós rész annyira nem volt hamis, mint itt, de semmi gond, elnéztük. Senkit nem érdekel egy kis hamis ének egy metal koncerten. A koncert nagy részét természetesen a tavalyi The Anthropocene Extinction album dalai tették ki, értelemszerűen. Ami egy hibátlan lemez lett.
A neten megtalálható néha egy ilyen szó, hogy #avilaglegjobbzenekaraanapalmdeath. Persze, hogy ők se hiányozhattak a felhozatalból. Az meg külön öröm volt, hogy zöld világítást kapott a színpad, amikor a főhőseink a színpadra léptek és belekezdtek az Apex Predator-Easy Meatbe. Néha már fel sem tűnik, hogy nem Mitch Harris áll a gitár mögött, hanem John Cooke alias Johnny Cheeseburger (Venomous Concept). Tapasztalat alapján, inkább a régebbi dalokra pörög be jobban a közönség. Ez itt is így volt. Scum, Suffer The Children, Deceiver stb.
Nem azt mondom, hogy szigorúság és vigyázzállás van a közönség soraiban, mert az szinte lehetetlen. De a nagyobb megőrülés tényleg a régebbi dalokra van. Ha a koncert kezdése a legutóbbi album egyik dalával kezdődik, akkor természetesen a végét is illő arról az Apex Predatorról lezárni. Adversarial/Copulating Snakes-szel vége is lett a nekik szánt egy órának. Gyorsan elment, akárcsak az egész nap ezen a nagyszerű fesztiválon.
Utolsóként az Asphyx-ba néztünk bele, amit én legutóbb 2013-ban láttam, egy botrányos már-már az Akela fénykorát megidéző koncerten. Ez most sokkal jobb volt. Nem szaroznak ezek az arcok, pedig már nem fiatalok. Mondjuk a hangosítás kicsit alábbhagyott a kezdéshez képest, de így is tökéletes és élvezhető volt a koncertjük. Várom az új lemezt!
Összességében nagyon jó volt a fesztivál, a helyszín különösképpen tetszett. Az mondjuk számomra furcsa volt, hogy sehol nem lehetett üdítőt kapni (értsd: csak sör, pár rövidital és ásványvíz volt a pultban). Ja, a másik! Ide bárki bármit behozhatott. Mármint italt. Kézben. Jövőre tali! Köszönöm a fuvart és az éjszakai szállást az Ammer családnak!
