RockStation

John Garcia - The Coyote Who Spoke in Tongues (2017)

Mit is csiripelnek a madarak?

2017. január 30. - KoaX

john_garcia_the_coyote.jpg

Ha azt mondom valakinek, hogy kilencvenes évek és stoner, akkor általában egyből a Kyuss-ra asszociál. Ki kérdőjelezi meg az olyan dalok fontosságát, mint a Green Machine, az El Rodeo, a Gardenia vagy akár a Demon Cleaner. Senki, ez alap! Ki kérdőjelezi meg azt, hogy Josh Homme és John Garcia valami olyat hozott létre, ami több nemzedékre is hatással lesz. Aztán mi történt? Feloszlott a zenekar, ment mindenki a maga útjára. És azóta mi történt?

Mindenki tudja, hogy a Queens Of The Stone Age-dzsel Homme papa nagyon boldog, esze ágában nem volt újra életre hívni az anyabandát, ezért volt anno a szuper utazó cirkusznak a neve, ami kétszer is hazánkba látogatott Kyuss Lives! Majd a felmerülő jogi kérdések miatt lett az egészből kétezer tizenháromban Vista Chino, ami lássuk be eléggé szépen elhasalt. Mit csinálnak ilyenkor a zenészek? Brant Björk visszatért a szóló projektjéhez és a Tao Of The Devillel azért a tavalyi évben eléggé fasza kis albumot hozott össze. Mr. Garcia is szóló projektbe vágott, aminél az első albumot még kétezer tizennégyben ismerhettük meg, ami simán John Garcia néven futott, de ahogy a Vista Chino Peace albuma, úgy ez is, mondhatni, hogy meghasalt.

john_garcia_2.jpg

Most kétezer tizenhetet írunk és az előzetesek alapján a The Coyote Who Spoke in Tongues eléggé izgalmasnak ígérkezett. A Kylie és a Give Me 250ml klipes dalok nem csak, hogy fel keltették az ember érdeklődését, de újra és újra visszakívánkoztak a lejátszómba. Főleg az utóbbi valamiért megszállótan újra és újra pörgött. Aztán megérkezett a szobámba, illetve fejhallgatómba a teljes madárka. Mit is mondhatnék? Egyik szemem sír a másik pedig nevet! Garcia hangjával itt semmi baj nincs, maximálisan hozza a lazulós, stoner hangulatot a maga kis bagzó macskás nyávogásával, de ezt a kandúr hangot szeretjük a csávóban. Plusz az ilyen akusztikus dalokhoz marhára illi ez az énekstílus. Igen, ez az anyag végig egy akusztikus album. A hangulata magával ragad és alig bírod kivárni a nyarat, amikor majd a forró délutánokon ezeket a dalokat pörgeted. És itt jön az a része a dolgoknak, ami miatt az egyik szemem sír. Parasztvakításként minimális számban kapunk új dalokat. Illetve nekem egy kilenc plusz két bónusz dalos anyagról az 5 új dal minimális egy album keretein belül, főleg úgy, hogy ebből az ötből kettőt már ugye jó régóta pörgetek.

És mi van a többi dallal? Azok kérlek szépen kedves olvasó, azok Kyuss coverek. Nem mondom, ilyen könnyedebb verzióban a Green Machine kimondottan tetszik, de pl. a Gardenia, aminél a torzgitár vitte a prímet értékelhetetlen, illetve nagyon jó indulattal egy kettes kategória. Ugyanez a helyzet a Space Cadet-tal is, hogy anélkül a bizonyos gitárhang nélkül ez csak egy olyan átdolgozás dal, amit a Józsiék is csinálnak a tíz emeletes panel hatodik emeletén péntek délután egy gitárral. A saját daloknál pedig ugye a már említett két klipes dal marha király, de az Argleben II aminek nagyon nagy része instrumentális és csak a végén kapunk valami minimálisat Johnból, pedig ugye ez az Ő szólóalbuma!

Lehet az a baj, hogy a két előzetes dal után hatalmas elvárásaim lettek az albummal kapcsolatban, pedig ezek után úgy érzem, hogy nem kellett volna, és akkor nem csalódok ekkorát. Ugyanazt érzem, mint pár évvel ezelőtt. Megszellőztetett egy jó kis dalt, aztán a képünkbe kapunk egy adag semmit. Megértem Garcia-t, hogy valahogy fenn kell maradni a felszínen, de az ilyen alkotásokkal igazából csak elkeseríteni tud. És nem a teljesítményével van a baj, bárcsak azzal lenne. Sokkal inkább az zavar, hogy hülyének néz! Álljon össze inkább megint az Unida és pörgessék azt, vagy a Vista Chinoval pörgessék meg a régi Kyuss albumokat, de ilyennel ne szúrja ki a szemem! Béke, Szeretet, Metal!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr112163109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum