A veterán muzsikusokból azért néha-néha kibukik már így a sokadik lemez után, hogy bizony nem minden albumukra tudnak egyformán büszkék lenni. Persze ezt nem minden zenész meri meglépni, de Dave Mustanie azért így utólag oda-odaszúrt az 1994-es Youthanasia és az 1999-es Risk albumoknak.

"Ez történik akkor, ha a produkciós csapatból valaki befolyásolja a tempókat és a különböző kreatív folyamatokat. Mert a BPM azon az albumon... Azt mondta ez az ember, hogy a slágeres daloknak az a titka, hogy azok mind a 120-as tempó környékén vannak. Épp ezért nem lepődnék meg azon, ha egy metronómmal a kezedben meghallgatnád a Youthanasia dalait és összeszednéd, hogy mennyi dal van a 120-as tempó közelében. Pont ez az egyik oka annak, hogy fogtam azt az anyagot és újrakevertem az egészet. Visszaállítottuk néhány dal eredeti tempóját, emiatt többet fel kellett gyorsítani. Mert így egyszerűen jobban szóltak. Viszont ha lelassítottad őket, akkor kapnak egy bizonyos súlyt, ami hihetetlen jó dolog, de ott volt az a sebességvágy, amit egy Megadeth lemeznél elvárnál.

A Riskkel viszont az a baj, hogy az emberek épp egy gyors, thrashes anyagot vártak. Ha azt a lemezt Dave Mustaine Projectnek neveztem volna el, az emberek imádták volna. Viszont mivel Megadeth név alatt jött ki, ezért Megadethet is vártak. Ez az egész az én hibám volt, szólólemeznek kellett volna neveznem. De ott voltak a srácok a zenekarból, az nem lett volna egy tisztességes lépés velük szemben."

És igen, tudjuk: avokádó.