Nyílván életkoromnak „köszönhetően” nem a fénykorukban sikerült megismerkednem a Dog Eat Dog zenéjével. De aztán ahogy kezdtem magam beleásni a rock and rollba, elkerülhetetlenné vált, hogy ne csak egy adott stílusba merüljek el nyakig  –de aztán mégis így alakult :D-  vagy még jobban.  Aztán egyszer csak kaptam egy Dog Eat Dog promo cd-t és elkezdtem utánajárni, hogy ez valójában mi is.

Teltek-múltak az évek, de valahogy mindig elkerültük egymást a zenekarral, persze a fontosabb slágerek mégiscsak berögződnek az ember agyába, főleg, ha a szórakozóhelyek koncert utáni afterparty-jában a dj. le is nyomja őket. Két évvel ezelőtt végre láthattam őket az óbudai Yuk-ban, és most pár napja pedig az A38 Hajón. Ahol jóval kényelmesebben el lehet férni, látod a zenekart is (ami ugye nem hátrány egy koncerten) és a Hajó úgy szól, hogy elsírod magad az örömtől. Persze, számtalanszor voltak már Magyarországon, de ez a mostani koncert és Budapest, a turné első állomása volt.

Mivel nem volt kiírva semmi kezdés, kommentekből lehetett csak tájékozódni-, amit nem is a Hajó vagy a zenekar tett közzé- így sikeresen lekéstem a magyar előzenekart a Szükségállapotot.  De így is mire odaértem, körülbelül bő egy órát kellett várni, hogy színpadra álljon a Dog Eat Dog. Nincs ezzel baj, de a hétköznapi este 10-es kezdést már én is zokon veszem, pedig mennyire nem foglalkoztam ezzel sosem. 

Tök jó hangulatban telt az egész, látszott a zenekaron is, hogy mennyire várták ezt a koncertet illetve turnét. A közönség is folyamatos pozitív visszajelzést nyújtott a bandának, hogy fordítva is igaz ez a várakozás.  Az első perctől ment a mozgás és az éneklés. Ami mondjuk nem csoda, ha a nyitótétel a Pull My Finger. Márpedig az volt.

Természetesen töltelék szám nem is nagyon volt, csak a jól bevált DED slágerek alkották a koncertprogramot. Néha sok volt a két dal közötti „effekt”, néha pedig nagyon hiányzott valami plusz energia, hogy ne tűnjön fáradtnak a buli pár dal után. Pedig nagyon nem volt az, valószínű én voltam az.  Jó volt azért újra látni a Dog Eat Dog- ot és jó volt újra hallani az olyan dalokat, mint az ISMS (ami néha kicsit hamis is volt), vagy a Rocky, és persze talán a legnagyobb slágerüket a Who’s the king-et?.

Ha véletlenül nem ismered a Dog Eat Dog zenekart, legközelebb menj el rá. Megéri!