Tavaly áprilisban azzal kezdtem a cikkemet, hogy óriási várakozás előzte meg a soron következő hazai The Exploited koncertet. Nos, ez mind igaz, de akkor mit is kellene most írnom, a British Punk Invasion elnevezésű estével kapcsolatban?! Nyilván itt is működött a napok számolása tavaly év vége óta, hogy mikor lesz február. Persze az idő repül, mindenki öregedik, csak ez egyes embereken nem feltétlenül látszik…
A nyitó Lopunkból (a beálláson kívül) semmit sem láttam. Aki ismer, tudja, hogy mi a véleményem a tribute/feldolgozás/átdolgozás zenekarokról, így ehhez tartottam is magam. Hiába dobol benne kedves jó barátom Lajos, aki a Prosectura sorait is erősíti. Egyébként öröm volt a koncert után az arcán azt a hatalmas mosolyt látni, ami egész este ott maradt. Ez teljesen érthető, hiszen nem mindennap adatik meg ekkora nagyágyúkkal játszani egy színpadon. Főleg, ha mondjuk a gyerekkori kedvencei is az embernek.
A Peter And The Test Tube Babies valami ok folytán mindig kimaradt az életemből. Sose hallgattam őket, koncerten meg egyszer sem sikerült megnézni őket. Nem úgy, mint mondjuk Döglégy Zoltánnak, aki a Banned from the pubs alatt dobolt is egyet a bandával. Egyébként egy teljesen jó koncertet adtak, annak ellenére, hogy néha-néha kicsit unalmasnak is tűnt számomra…
A Charlie Harper vezette Uk Subs-ot viszont kereken tíz éve láttam először. Akkor a The Vibratorsszal közösen rombolták le az A38 Hajót. Kicsit utánajártam és azóta nem voltam a koncertjükön. Szégyellem is magam emiatt! Komolyan. Ahogy a bevezetőben is említettem, hogy nem mindenkin látszik az életkor, az Charlie Harperre full igaz. A 74 éves punk nagypapát nagyon sokan megirigyelhetnék! Szerintem irigylik is. Az öreg teljesen fiatalosan mozog, a koncerten is duzzadt az energiától. Ez a többiekre is igaz, egy nagyon jó kedvű bandát láthattunk. Az intrójuk miatt külön plusz pont! Egy pár perces videó összeállítással kezdődött a koncert, ami ugye utal az elmúlt 40 évre. 
Amúgy azon gondolkodom, hogy melyik bandára indult be igazán a tömeg. Nehéz kérdés, mert mindegyik zenekaron óriási pogó és hangulat volt. De a The Exploited azért rárakott még egy lapáttal. Mondjuk, ha jobban belegondol az ember, ez várható is volt. A Let’s start the war első másodperceitől már akkora hangulat alakult ki, hogy az leírhatatlan. A zenekar élén a mindig mosolygó és „fuckozó” Wattie is itt tért vissza! Oké, egy bulijuk volt az év végén, de mégis csak ez az első nagy koncertjük azóta, mióta felépült az öreg! Egyébként, aki látta már élőben az Exploitedet, tisztában volt vele, hogy mit kap. Végre volt mikrofon fejhez csapkodás (Wattie így ellenőrzi, hogy szól- e a cucc :) ), végre volt számtalan fuckozás és köpködés. Az öreg és és virul! Összehasonlítani nem szabad a tavalyi koncertjükkel. Ne is akard! Egyébként én is itt éreztem, hogy ez az! Buli van! Repkedtek a sörök és az emberek is. Imádtam.
Természetesen a The Exploiteddel még közel sem volt vége az estének, hiszen a Cockney Rejects még hátra volt! Sajnos, a legutóbbi budapesti látogatásuk óta változott a felállásuk, ugye Tony Van Frater sajnálatos halála miatt. Valami ok folytán páran elmentek a legendás oi! banda fellépése előtt. Rosszul tették. Hiába ők voltak az utolsók, ez egy percig nem látszott rajtuk. Jeff Geggusszról nem tudom elképzelni, hogy bokszedzésen vagy esetleg az ellenfél szurkolói közt érzi magát a koncert közben, de a folyamatos ugrálás és levegőbe való ütéseket meg sem lehet számolni. Percnyi pihenés nélkül nyomja. Headbanger,We are the firm,I’m Forever Blowing Bubbles, csak hogy pár klasszikust említsek. Tökéletes zárása volt az estének a Cockney Rejects koncert!
Sajnos a hangosítás némelyik bandánál hagyott kivetnivalót maga után, meg az a pár verekedés sem kellett volna. De ezeket leszámítva egy csillagos ötös este volt! Mondanám, hogy várom a következő British Punk Invasion koncertet és mondom is. Ugyanis a Punk Rock Maraton szervezői már be is jelentették, hogy jövő február 16-án jön a második rész! A képek a Northern Lights Photo oldalról származnak!
