Lassan mindenkinek a könyökén jön ki, hogy az idei koncertszezon minden eddiginél ilyenebb meg olyanabb lesz, mi most mégis találunk egy újabb szempontot, amely szerint az idei tényleg odaver. Az alábbi összeállításban az underground legjava, melynek két közös nevezője: minden fellépő színpadra lép hazánkban és a bő egy hónap múlva kitörő Roadburn fesztiválon is.
Alig két hét múlva a Dürer középső termében black metal este, mely abszolút esélyese a nemlétező „legjobb buli, amiről nem is tudtál” versenynek. A lengyel Furia a klasszikus BM manírokat ötvözi a modern felfogású, shoegaze-es, poszt-akármis elemekkel, szóval akinek ugyanannyira bejönnek a korai Darkthrone és a Deafheaven lemezek, annak a sem facebook accounttal, sem bandcamp oldallal nem rendelkező, ultratrve négyes fellépése kihagyhatatlan. A teljesség kedvéért az estén a Uada és az Au-Dessus kiséri a lengyeleket, tehát ebben az esetben fokozottan érvényes az „előzenekart nem hagyunk ki” szabály.
Az A38 kiállítóterét április közepén sűrű fellegek és temetői hangulat lepi el, amikor a Bell Witch és az Aerial Ruin prezentálja legfeljebb 5 bpm-es muzsikáját. Seattle városa adott már néhány zenészt a világhírnek, de talán egyik sem volt annyira közel a várost uraló időjárás megzenésítéséhez, mint a Bell Witch. Az elmúlt öt évben a duó (igen, dob és effektelt basszusgitár) a demotól eljutott három teljes értékű albumig, melyek közül az utolsó Mirror Reaper tavaly sokkolta az arra fogékonyakat két (fél) dallal, melyet laza 83 percben fogalmaztak meg.
És ha esetleg aznap estére nem lenne elég a funeral doom, akkor egy kalap alatt az Aerial Ruint is érdemes meghallgatni. A művésznév a portlandi Eric Moggridget takarja, aki amellett, hogy a BW lemezeinek állandó vendégénekese, akusztikus gitáros, búsulós folk dalokkal szórakoztat. Hazai hivatkozásként nyilván adja magát a The Devil's Trade, de az Aerial Ruin Dávid projektjénél jóval magába fordulóbb, mágikusabb érzést kelt, így tökéletes kiegészítője lesz az agyontorzított temetői doomnak.
Május másodikán folytatódik a fenti sorminta, amikor a hajó tetőteraszát a Sannhet és a Sum Of R súlyosbítja. Előbbiek öt album és pár ep után először ruccannak át Európába, és milyen jól teszik: zenéjük ha akarom poszt-rock, ha akarom drone, de olvastam már atmoszférikus black metalról is velük kapcsolatban. Mayhem-szerű veretésre azért senki ne számítson, de mindenképpen megér egy esélyt a brooklyni trió.
Ahogy turnépartnerük, a svájci Sum of R is. Velük kapcsolatban már írtak olyat, hogy tökéletes aláfestő zene a világvégéhez, és ez annyira nem is megtévesztő. Ha ismered a Sunn O))) vagy a korai Earth lemezek világát, akkor nagyjából képben vagy.
Az élet (és a szervezők, áldassék a nevük) keretes szerkezetet ad ajánlónknak, ugyanis június másodikán a Dürer kistermében a belga Wiegedood kapható el. A trió lényegében a sokat méltatott Oathbreaker lecsupaszított, minden sallangot elhagyó változata: nincs női ének, nincs cipőbámulás, csak blastbeatek és zúzás. A De Doden Hebben Het Goed album-trilógia utolsó részének megjelenése kapcsán turnézó belgák fellépése nehezen kihagyható bárkinek, akit kicsit is megmozgat a klasszikus black modern változata.
