Ha valaki legalább az érdeklődés szintjén barátkozik az instrumentális gitárzene világával, Joe Satriani mester munkássága 6 arany- és platinalemezzel, és összesen több mint 10 millió eladott kiadvánnyal gyakorlatilag megkerülhetetlen. Tanítványai között olyan nevek bukkannak fel, mint a szintén legendás szólógitáros Steve Vai, Alex Skolnick, vagy épp Kirk Hammett.
Satriani számára az áttörést az 1987-ben megjelent második lemeze, a Surfing With The Alien hozta, amivel együtt munkásságának számos egyéb nagy pillanata mellett összesen 16 szólólemezt tudhat magáénak. Az idei, Glenn Hughesszal és Chad Smithszel közösen készített sajátos dallamvilágú hard rock slágereket felvonultató "belső művészi újjászületésként” aposztrofált What happens next? Korongot a progresszív vonalról a korai évek dallamvilágához történő visszakanyarodásként is emlegetik.
Szerencsénkre az UFO arcú zseninek a G3 fellépések után egy önálló lemezbemutató turnéra is jutott a kifogyhatatlan energiájából, melynek keretében - nem csak a gyökerekhez - Joe Travers dobos, Brian Beller basszusgitáros és Mike Keneally billentyűs / gitáros kíséretében 3 év után hozzánk is visszatért.
Méltóbb nyitány nem is lehetett volna
Az estét nem más, mint hazánk rockzenei palettájának egyik legjelentősebb gitárosa, Lukács Peta (Bikini, European Mantra) szemtelenül tehetséges zenészekkel operáló PETA nevet viselő formációja nyitotta egy rövidre szabott, ám igen ütős koncerttel.
Be kell vallanom, hogy PETA szólókiadványaihoz (War & Peace, Homo Imperfectus) ezidáig még nem volt szerencsém, így rendesen meglepett, hogy a dalok jelentős része igen masszív és sokszínű progresszív rock alapokra épül, melyekhez remekül passzolnak a technikás - de semmi esetre sem öncélú - szólók. Peta határozottan szimpatikusan vezényelte a showt, ráadásul igen bőkezűen szórta a közönségnek a CD-ket és a pólókat, majd hálásan megköszönve a lehetőséget, felkonferálta az este headlinerét. Mi tagadás, egy ekkora név előtt is hallgattam volna még egy jó félórát a produkcióból…
Amikor az energia felszabadul
Az egyre gyarapodó tömeg legnagyobb örömére némi átszerelést követően a Mester és tettestársai birtokba vették a színpadott és megtörtént mindaz, amiért a nagyérdemű tiszteletét teszi egy ilyen eseményen. A színpad hátterét uraló folyamatos vetítéssel támogatva beindultak a varázskezek és a nyitányként előadott új lemezes Energy és Catbot dalok annak rendje és módja szerint beindították a hajtóműveket.
Ha a közönség jó ütemre tapsol...
...egyértelmű jele annak, hogy a nézőtér tele van zenészekkel. És valóban! A sokaságban lépten-nyomon felbukkant egy-egy ismert vagy kevésbé ismert arc és a mörcspultban is szépen fogyott a dedikált pengető készlet.
A friss dalok mellett, mint például az igen hangulatos és erre a látványelemekkel külön rá erősítő Cherry Blossoms, a hőskort idéző Thunder High On The Mountain vagy a pofátlanul feelinges Super Funky Badass, természetesen felcsendültek az elmaradhatatlan kedvencek is (Flying In A Blue Dream; Ice 9; Sumer Song; Always With Me, Always With You; Surfing With the Alien).
Lehet hogy Satriani már hatvan fölött jár, mégsem öregszik. Valami ismeretlen eredetű kifogyhatatlan energiaforrás táplálhatja ezt az embert, vagy nemes egyszerűséggel nem csak a tudása, hanem Ő maga is földöntúli. Ráadásokkal együtt 18 tétellel aranyozta be az estét.
FOTÓK: RÉTI ZSOLT.
