Talán most nem nagyon kell bemutatni senkinek az AWS nevét. Én mondjuk azok közé tartozok, akiknek kimondottan tetszik, hogy sikerült eddig eljutniuk, mert egy jó ideje már követem a munkásságukat, csak egy ici-pici pluszt hiányoltam belőle. Ezt most megkaptuk.  Persze sokaknak a 'dalfeszivál miatt lett ismert a nevük, de ezt a plusz ugródeszkát csak egyvalamivel lehet igazán, mintegy bizonyítékként megfejelni, vagy bizonyítani, hogy tényleg ott a helyük a figyelem középpontjában: egy jó lemezzel. És tessék, a Fekete részem az is lett, ez az, amivel szerény meglátásom szerint igazán beért az AWS-esszencia, amire várok már egy ideje. Most robbantották be a srácok igazán azt a bizonyos ajtót.

Az AWS-t, ahogy írtam is, már eddig is kedveltem, bármikor amikor lehetett, örömmel néztem meg a produkciójukat, mégis - legalábbis az én szemszögemből - hiányzott az az apró szikra, ami pont ahhoz kellett, hogy azt mondjam: ez a csapat az élvonalba való. Persze egyre érettebb dalok születtek tőlük lemezről-lemezre, nyilván  ez el is várható, csak az az apró lobbanás... A Kint a vízből már majdnem ott volt a szeren, jó kis album lett az is, ekkor már sejthető volt, hogy hamarosan jön valami. Ekkor még mondjuk nem az Eurovízióra gondoltam, de az sem tett rosszat a srácoknak, hiszen a jóval többen ismerhették meg a nevüket, mint addig, sőt, egy kisebb nemzetközi lökéshullámot is elkönyvelhettek ennek köszönhetően, aminél nagyobb hátszelet keresve sem lehetett volna találni (és azért egy Wacken sem mutat rosszul senkinek sem az ajánlólevelében). Nyilván ekkor már készült az album, tehát ennek nem hiszem, hogy sok ráhatása lett volna az anyagra, de attól függetlenül lássuk, mit is érdemes tudni róla.

Mondjuk azt, hogy az a pici szikra, amit kerestem, egy konkrét lángerdőként szaggatta meg az arcomat, már rögtön az első hallgatásnál! Ember! Ez már egy csúcskategóriás magyar lemez! És metal, akár tetszik akár nem, csak nem a "ha nem bőrgatyás, nem hallgatom meg" vonalas embereknek. Ez a zene a fiatalságnak szól elsősorban (hiszen van itt a slágeresség mellett elektronika és némi matek is), de olyan kraft van mögötte, mint egy egész páncéloshadosztályban! Jó, persze megvan a saját "belsős" emberük, hogy meglegyen a tökéletes hangkép, de akkor is. Nincs meg a lemez hangzásában az a tipikus valami, ami miatt azt lehetne mondani, hogy ez "magyar". Nem tudom megfogalmazni mi is az, de tudjátok, miről beszélek. Végig tisztán, bika erővel dübörögnek a riffek, a dallamok, az arányok prímák, a dalok meg olyan kerekre, de mégsem sterilre vannak formálva, hogy körzővel sem lehetne szebbet rajzolni. Ráadásul mint már meg is tapasztalhatta a közönség (köztük én is), élőben is hatalmasat sütnek a Fekete részem szeletei!

Ráadásul milyen kezdéssel operálnak!  A Fekete részem - X/0 - Lakatlan ember (mi súlyos már ez a dal!) - Hol voltál? nyitány annyira príma, amit albumnál elég ritkán hallani. Ez alatt a négy tétel alatt nincs is egy falatnyi pihenő sem, egyedül az ötödikként érkező Éjjeli tánc, ami kicsit enged belazulni, amiből ha nem lesz rádiós sláger, akkor egy hulladék világban élünk. Tényleg ebben is akkora potenciál van, hogy nem igaz! De szigorúan jó értelemben! Éterbe vele!

És ha valaki azt hinné, hogy ennyi volt az album, öt dal, aztán jön a tölti, sajnos rossz vallást választott! A Kötelék és a Fuss után még egy kicsit talán hagy pihenni a Vigyázz rám és a Menedék kettőse (mind a négy nagyon jó dal, csak nincs értelme elemezgetésbe belemenni), hogy aztán lezárja az egészet az Egyedül maradtál középtempós málházása. És... Hoppá, nincs még vége, nem uram! Még marad ász a végére! Sőt! Hiszen itt figyel a teljes mértékben "ávéesesített" Ossian-feldolgozás Éjjeli lány, plusz a Viszlát nyár két (zajos és csendes) verziója. Mondjuk ebből a kettőt nem egymás után raktam volna, de ennyi baj legyen ebben az egészben, mert ahogy mondtam is, egy teljesen príma anyagról van szó, az AWS eddigi karrierjének csúcsáról. Egy olyan dal sincs, amire azt mondanám, hogy nincs helye a CD-n, mindegyikben megvan a slágeres potenciál. Az, amivel egyértelműen lerakták az asztalra azt a pluszt, amit kvázi "kértem" tőlük, sőt, olyan szenesre égették az arcomat ezzel a tíz plusz három dallal, hogy (apró képzavarral élve) a fal adta a másikat.

Persze, általában azt szokták mondani, hogy az új lemezre minden zenekarnak a dallamos részei dallamosabbak, a súlyosak súlyosabbak szoktak lenni, nem is szokták az emberek ezt komolyan venni. De a Fekete részemnél tényleg így van! Tele van hatalmas erejű, abszolút bika dalokkal, szakít belőle az energia, még annak ellenére is, hogy a szövegek kicsit talán sötétebbek lettek, de ezt tudjuk, miért.

De lényeg a lényeg,  az igazi, általam hiányolt pici szikra helyett egy hatalmas lángtengert kaptunk a srácoktól, amellyel szerény véleményem szerint be is szögelték magukat a magyar élbolyba, ráadásul egyáltalán nem érdemtelenül. Haters gonna hate, de most az AWS-ben érzem a legnagyobb potenciált arra, hogy beszakítsák magukat a mainstreambe, persze mindezt úgy, hogy a belőlük fakadó súlyból mit sem veszítenek - sőt, még hozzá is adtak egy nagy kanállal. Gratula!