RockStation

Flake – Villanycigány (Cser Kiadó, 2019)

Ki ne mondd a nevét!

2019. március 12. - theshattered

villanycigany.jpg"Senki, de tényleg senki nem venné kezébe ezt a könyvet, ha nem lennék véletlenül tagja annak a bizonyos zenekarnak" – lehet, hogy van benne, azaz a fülszöveget kezdő mondatban valami, de mivel ezen sárgolyó egyik legnagyobb metalzenekarának billentyűse írta meg ezt a művet, máris más lesz az érdeklődési ráta. De hogyan küszöböljük ki azt, hogy ne mindenki egyből arra a zenekarra gondoljon, amikor a kezünkbe vesszük az olvasnivalót? Hát… Nem lehet. De ő megpróbálta azt megoldani, hogy szóba se kerüljön az egész könyvben az a bizonyos hat ember alkotta együttes, már-már metaltörténeti entitás. Vagy a lehető legkevésbé.

Nagy poén, vagy nem is tudom, minek mondjam, hogy a rengeteg random sztori (erről később) közben milyen komolyan próbálja kerülni a nevesítést. A zenekari társakat, a barátokat, mindenkit név nélkül sorol fel, a Feeling B utáni csapatot (tudjátok, azt a nagyon híreset) sem nevezi meg, bár egyszer majdnem… De akkor is csak a történet poénja miatt és akkor is csak az első szótagját.

Flake egy fura ember. Nem rossz értelemben, de nagyon fura. Persze kellett hozzá az, ahogy, ahol és amikor felnőtt… 1966 vége, megszületik a kis Christian egy kelet-berlini család nagyobbik fiaként. A kettéosztott város még mindig nem pihente ki a két évtizeddel azelőtti háború hatásait, ez a mindennapi életben is gazdagon meglátszik, legyen az bármi, amit csak el lehet képzeni. Ezt az életet, azaz az őáltala látott valóságot, gyerekkorát, családi élményeit, majd később a billentyűs hangszerekkel való megismerkedését, kezdeti zenei szárnypróbálgatásait, valamit a Feeling B-s korszakot írja le hősünk, persze egy csomó mindenre kitérve, szinte csapongva a gondolatok között. Mintha leülnél vele szembe egy sörre és hagynád, hadd meséljen. Néhány fejezet egyenesen olyan, mint egy Simpson család rész: az, hogy hol fejezi be, már kicsi köze sincs ahhoz, ahonnan kiindult az a fejezet. De ez így van jól, legalább átlátod a gondolatvilágát, jó értelemben vett kattantságait, lelkesedését, mindent, ami Flake. Hogy ki is ez a láthatóan az életet maximálisan élvező, de közben rengeteg szorongással, mániával „megáldott” karakter.

villanycigany-minden-vagy-legalabbis-amire-emlekszem.jpg

Ahogy a magyar borítón egy hatalmas pecsét is mutatja: NEM arról a zenekarról szól ez a könyv, amit mindenki várna. Ahogy írtam, a név sincs megemlítve egyszer sem. Ez az ő könyve. Egy egyéni világkép megörökítése, melybe ugyanúgy belefér a családi kirándulás, a részegen csapba hugyozás, a lóvásárlás, mint az arénakoncertek előtti elkolbászolás, vagy a veterán autók felhalmozása, majd eladása. De ez még csak a jéghegy csúcsa, millió más is említésre kerül ebben a kicsapongó, de egységes egészet alkotó mondhatni tömbben. Mindezt egy rakat képpel dúsítja fel Herr Lorenz, egyrészt a családi archívumból mazsolázva, másrészt a saját rajzait, festményeit bemutatva, de egy-két random fotó is előkerül a telefonja legmélyéről, akár még Magyarországról is. Mindegyikhez ad bőven magyarázatot, vagy valami kusza gondolatcafatot, egy percig sem lehet unatkozni, miközben sorra nyálazod az oldalakat.

Olyan gördülékenyen halad a könyv, úgy lehet falni az oldalakat, hogy szinte észre sem veszed, hogy már negyven, vagy akár több oldallal arrébb van a szemed, mint ahonnan elindultál nem is olyan régen. Hihetetlen olvasmányos egy kötet! Ha valaki a zenekarhoz tök ismeretlenként kapja elő a Villanycigányt, akkor is egy karakteres, tetszetős kordokumentumot tudhat magáénak a könyv képében, melyben az NDK történetének második felébe lehet belenézni egy szegény, de vidám család gyerekének az alkoholizmuson és punk korszakán keresztül. Láthatjuk, milyen is volt az az időszak, legalábbis ahogy ez a többféle kattantsággal és fura megszokással rendelkező, de abszolút jóindulatú ember látja a saját csontkeretes szemüvegével.

Kell az, hogy ismerd azt a zenekart, amely révén lényegében a világ csúcsára került? Nem. Kell, hogy ismerd azt a világot, ahol felnőtt Flake? Nem, azt sem igazán. Egyszerűen annyi kell, hogy felkapd a könyvet, mert elég csak az első oldalakon túltenned magad (azt is csak ráhangolódásként), onnan már úgyis magához fog láncolni a Villanycigány és minden gondolata. Ajánlott olvasmány mindenkinek, akit érdekel egy rettentő fura gondolkodásmóddal ellátott ember világlátása, egy kis NDK-történelem, vagy épp némi punk attitűd, de főleg mindez egyben. Én örömmel olvastam végig és elégedetten tettem le a magyarul Villanycigány címet kapott könyvet még annak ellenére is, hogy az idén új albummal jelentkező zenekar, melyben ő tölti be a billentyűs és ügyeletes udvari bolond szerepét, alig kapott szerepet… Egyszerűen príma könyv, nem csak rockereknek!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8714682436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum