Csodálkoztam, hogy rám lett kiosztva ez a lemez, ugyanis nem vagyok egy nagy death metal rajongó. Sőt…. Mondhatjuk, hogy a Bathuska időszakos hallgatásán kívül nem is foglalkozom ezzel a műfajjal. Nem baj, jöhetnek az új impulzusok, essünk is neki a Slytract harmadik nagylemezének.
Mivel a műfajjal sem foglalkozom igazán, így ez a zenekar nekem totál homályban volt. Ha valaki a zenét Miskolccal hozza összefüggésbe, nekem mindig a P.Mobil és az örök celeb Pataky jut az eszembe. Itt volt az ideje mondjuk, hogy ennek a berögződésnek valaki véget vessen. A tizenkét dalt tartalmazó korong meglepő mód Slytract címen jelent meg, amitől első körben nem dobtam el mindent, ami a kezem ügyébe akadt. A srácok elmondása szerint rengeteg meglepetés tartogatnak a dalok, amik sötét hangulatával a saját határaikat is feszegették.
A hangzással kezdeném, ami engem totál megfogott. Nem szeretem az ilyen „tiszta stúdiós” hangzású anyagokat, de ebben a műfajban nem lehet csúszkálni egy BPM-et sem. Innentől kezdve egyáltalán nem zavart, hogy nem feltétlen az a hangzás van, amit én imádok. Külön tetszett, hogy végre egy olyan gyilok metal zenekar került a látómezőmben, akiknél érthető is a szöveg. Rengeteg „tehetséges” hasonló zenekar van, akiknél fingom sincs egyszerűen, hogy mi a szöveg. Értem én, hogy extremnek kell lenni, de amikor nem értem, hogy mi van, annak mi értelme? Aztán bele van mesélve, hogy ott ezt énekli az emberünk….. Mindegy, mert a Slytract esetében nem ez van. Tényleg megnyerő ez a hozzáállás. Mellette pedig nagyon szépen szól a dob, tetszik, hogy nem egy egybefolyó masszát hallok, hanem szépen el vannak találva az arányok. És jöjjön az a két pont, amitől abszolút bejött a srácok zenéje. A gitáron tekernek, mint az állat. Oké, ez ennél a műfajnál alapvetés, de mégis nagyon remek arányban eltalálják, hogy hova kell a lebegősebb riff, vagy hova kell egy olyan harmónia, akkord bontás, amitől totál feláll a szőr a karomon. Aminél azt érzed, hogy ezt a dalt újra és újra meg kell hallgatni. Emiatt jegyeztem meg egyből a Colony címét is, amit zsinorban háromszor indítottam újra. Talán ez az album legerősebb dala. Eszméletlen jól el van találva, és olyan hangulatba kerülsz tőle, amire totál nem számítasz. Ugyan ilyen dal a Vacancy vagy a Pieces . Itt most csak három dalt emeltem ki, ahol ezek a hatások jobban jelen vannak, mint a többiben, de ettől függetlenül az összesdalban megtalálható tökéletes arányban.
Na, és mi a másik dolog, amitől elsőre nem érted, hogy miért is olyan jó a lemez? Az a samplerek használata. A fiúk nem féltek aktívan használni bizonyos elektronikus betéteket a hangulatkeltés végett. Sokat gondolkodtam, hogy hol hallottam hasonló megoldásokat és hirtelen be is ugrott. Kátai úr neve ismerős? A Thy Catafalque géniusza a Sgúrr-on alkalmazott hasonló hangulatkeltéseket a metalosabb dalaiban. Ezt főleg a Glass című dalban éreztem, de ettől totál hanyat vágtam magam. Eszméletlen király megoldások vannak emiatt a lemezen, amik csak többszöri hallgatás után kerülnek elő.
Azt kell mondjam, hogy értem én, hogy itt van rengeteg banda, de érdemes lenne oda figyelni inkább azokra, akik tényleg jót csinálnak. Nem szabad bedőlni egy-egy látványosabb klipnek, amik mögött amúgy semmi igazi érték nincs. Itt érzem a belefektetett energiát, és időt. Mikor hallgasd meg a bandát? Minél előbb és felejtsd el a képmutató vackokat!
Béke, Szeretet, Metal
