A heti lemezünk ismét egy stoner anyag lesz. Hiába a többieknek meghagyom a többit, én meg így kényelmesen írhatom a meglátásaimat. Most nem én mentem a heti csemege elébe, hanem nekem küldték a zenét. Essünk is neki a VOVK Lair című lemezének.

Az, hogy nem kellett a tengerentúlra menni az új lemezért enyhe kifejezés, hiszen a szomszédból, egészen pontosan Ukrajnából jön az újabb adag sivatag. A sugárszennyezett homokot bemutató trió egészen friss, 2016 őszén alakultak, és ez az első albumuk, mint zenekar. Nem mintha, számítana, hogy mennyi idős egy banda, ha jó anyagot csinálnak. Mondjuk, ha rosszat, akkor se számít, így ez csak egy kis jelzés, hogy friss hatás van a látómezőben.

A hat számot tartalmazó Lair album érdekes lehet sok embernek. Van benne egy nagy adag Russian Cricles a progos megoldások miatt, de én éreztem némi YOB-ot, illetve itt-ott van egy kis Tool hatás is. A Something-on érzem főleg Adam Jones és Maynard hatását, de ez sem olyan értelemben vett hatás, ami rossz lenne. A dalok nagyon ritkán mennek hat-hét perc alá, de mit is várunk egy progresszívabb zenekartól? Hangzás ügyileg a srácok elkaptak egy igen érdekes vonalat. A vadabb részeknél eléggé hardcore punkos, amitől igazi íze lesz a zenének. Ellenben a stoneresebb riffek, amik inkább az elszállásért felelősek, sokkal nyugodtabbak, és valahogy máshogy szólnak, de ebből a kettőségből adódik, hogy érdekes lesz a srácok zenéje. A The Last Ship Above the Sky erre egy tökéletes példa. Egyik percben van egy vadabb punkos riff, majd egy totál amtekos téma, amire olyan ordibálás van, hogy zavarba jössz tőle, azután pedig egy totál lazítós téma, amit akár több percen keresztül is tudnál hallgatni. Ukrajnából úgy néz ki, hogy bizonyos időközönként jön egy-egy ilyen hatású stoner banda, lásd anno a Stoned Jesus, aki inkább az elszállós vonalat fogta meg az Im The Mountain-nel is. De a két zenekart abszolút nem lehet összehasonlítani, mert totál mások. A VOVK egy sokkal jobban összetettebb, komplexebb anyaggal ált elő.

Érdekes, hogy a srácok a Dillinger Escap Plan-es témák mellé tudnak totál elszállós dolgokat is írni. Valahogy a lemezt első hallgatásra egy hatalmas katyvasznak éreztem, pláne a záró tétel miatt. A My Own Private Thoughts egy totális elmebaj. Nem tudod, hogy mikor mi jön, hogy az a tempó most, hogy jöhet oda, az a riff amúgy mit is keres ott, és amúgy is MI VAN? Ezt a matekrockos cuccot nem is tudtam hova rakni, aztán meg fejelték még a már említett zenekar, a Stoned Jesus, gitáros énekesével Igor-ral. Ettől a dal még inkább a skatulyázhatatlan kategóriába esik. Akárhogy is mondja mindenki, hogy nem skatulyázik, valahol legbelül mégis elrakja valahova az ember az adott zenekart, de itt egyszerűen nem megy. Próbálom, de nem tudom eldönteni, hogy most ez így jó vagy rossz? Persze a többszöri hallgatás után rá kellett jönnöm, hogy nem rossz, csak egyszerűen nem nekem szólnak ezek a megfejtések. De el kell ismerni, hogy hoznak olyan ötleteket, amik tényleg megnyerők tudnak lenni.  Így a lemez sokadik meghallgatás után is azt érzem, hogy zavarban vagyok emiatt. tetszeni kellene feltétel nélkül, de valahogy nem megy, van valami gát, ami ezt megakadályozza.

Ettől az érzéstől független azt javaslom, hogy hallgassátok meg a zenekart, ha pedig egyszer erre vetődnek, akkor menjetek el a koncertjükre, mert érdekesek. Adni kell nekik még egy kicsit több időt, lehet, hogy a következő lemez már jobban befog találni, vagy változom én annyit az idő alatt, hogy jobban magaménak érezhessem. 

Béke, Szeretet, Metal