A Step Down még itt visszhangzik a fülemben, az izzadtság még nem párolgott el az ódon padlóról, talán még pár értéktárgy elő sem került a vasárnapi csatamező rejtett zugaiból, de a hardcore sereg ismét a pályán. Töretlen a harci kedv, a kezek - lábak íve jól behatárolható röppályán mozog. Ha kedve tartja az embernek belenéz, ha rosszul számol, vagy feszíti a kalandvágy, akkor is. Mindenki más kitér. A konyhai robotgép keveri az üstbe került anyagokat. Egy csipet rasta, egy nagy marék kopasz, 20 dkg metálos, pár csepp pin-up girls, és jó sok egyéb. Keveri, csak keveri a masszát, közben a háttérben a bostoniak, a kaliforniaiak adják az ütemet a robotkarnak, hogy az ne álljon meg, csak kavarja - kutyulja jól össze azt, ami belekerült.
A magyarok pedig nem bánnak csínján, ha fűszerről van szó. Beleteszi a lelkét a nép, ha értelmét látja. Jöhet ide bárki, mi respektért kiáltunk. És meg is kapjuk, mert párunkat ritkítjuk. Tátsa csak a száját a Scott Vogel, hogy egy szimpla kedden milyen szépen tudunk mulatni zenére. Mert mi szeretünk mulatni. Még csak nagy megfejtések sem kellenek hozzá. Persze mondhatnak okosakat, és tehetik a szépet, azért a zenén múlik minden. És még úgy is hatalmas mulatság kerekedik a kedd estéből, hogy a Lowest of the Law-t egy az egyben elcsalják a Terroristák! Nem úgy tűnt, hogy ez bárkit is érdekelt volna, pedig engem igen. És így is csak kerek tízest tudok adni a Death Before Dishonor és a Terror műsorára. Pedig a DBD sosem írt Lowest of the Law című kislemezt! De ha őszinte akarok lenni, egyik lemezük címét sem ismertem, mert egyszerűen nem hallgattam őket. Amit a Simi hallgat, azt én kihagyom. Néha ilyen egyszerűen dőlnek el a dolgok. Pedig ez esetben a Siminek igaza van, mert a DBD nagyon fasza volt. Nem is tudom, miért voltam elutasító egy bostoni bandával. Onnan nem sok szar jön.
Az viszont rejtély, hogy lehet Los Angelesből betörni a hardcore színtérre? Persze ott is van bűnözés, meg nyomor, és a politika ott is csak ugyanaz a genny, mint Memphisben vagy Chicagóban, de van szép óceánjuk, bikinis csajok, napolaj, medencék, és pálmafák. Miért nem kalipunk vagy hip-hop? Miért pont a hc? Lehet ez csak a jó PR alapszintű ismerete, én mégis nagyon kiegyensúlyozottnak tartom a Terrort. Vogel és Jett kivételével egy állandóan cirkuláló összetétel zenél, valahogy az egész mégis iszonyat szuggesztív. Mert kaliforniaiak? Vagy alapból az amcsik egyszerűen imádnak szerepelni? Vagy a denveri musztángok bajnokcsapata? Vagy Séf? Érdekel amúgy valakit, hogy egy adott zenekar honnan jön? Vagy az, hogy az ázsiai fejű basszernak olyan szláv név jutott, hogy Linkovich?
Két nap alatt egy telt, és egy éppen hogy csak pont nem telt házas hardcore mulatság, és a Backtrack is itt van a kertek alatt, ahol ez a színvonal egészen biztosan kitart majd. És kedden Ízig-vérig hc közönség szórakoztatott. A vasárnapi bandanás-madball pólós kiscsaj tegnap a kanyarban sem volt. Küzdött, mint malac a jégen, de a profik leuralták. Így lehet fejlődni! Viszont a Terror ennél már nem lesz profibb. Ez így egy nagyon kerek egész. Nagyon trendi, nagyon menő, hangos és agresszív, magabiztos és energikus. Jól kitalált és menedzselt brand, így nagyon büszkén feszítek a mörcsben. Ezért aztán a mai nap a Terror napja. A tegnap este méltó folytatása. Már csak a pálmafák hiányoznak, és egy medence egy baszott nagy ghetto blasterrel a partján, amiből a Lowest of the Law bömböl. Csakazértis!!!!
A fotók nem a helyszínen készültek és a zenekarok Facebook oldaláról valók.
