"Amikor befejeztük az Apex Predator felvételeit, az apám Las Vegasban nagyon beteg volt már. Huszonhat évig éltem Angliában. Gyorsan telik az idő, amikor a szüleid korosodnak. Hazamentem megnézni, hogy miújság vele. Mind a két térdét meg kellett műteni. Aztán több teszt után a doktor közölte, hogy az apám rákos. Hazamentem, összeszedtem a családot és visszautaztam. Mondtam, hogy még befejezem az Utilitarian turnét. Kétszáz koncertet adtunk egy évben, miközben én voltam az apám gondozója, az anyám egyedül volt vele, nem tudott vele rendesen foglalkozni.
Aznap halt meg apám, amikor visszatértem Las Vegasba. Volt egy műtétje, teljesen sokkolt engem. Az anyám egyedül maradt, nem hagyhattuk magára. Boldogok voltunk. Megállapodtunk végre. Nagy kulturális váltás volt ez a családnak és a gyerekeknek is. Igen, elég sokkoló volt. De én örültem, hogy otthon vagyok. Rá három évre anyám is meghalt, ő is beteg volt már egy ideje.
Nem utazgathatok és nem is akarok utazni. Nem érzem azt, hogy ez annyira fontos lenne. 'Ott kell lenned a rajongókkal, a zenekarral, utazni minden nap, amikor a családnak szüksége van rád!'. Van, amikor eljön egy pont az életedben, amikor meg kell hozni a helyes döntést. Nem lennék boldog, ha nem lehetnék velük, amikor szükség van rám.
Elnézést kérek mindenkitől, akinek hiányzok, vagy valami, de ha igazán hiányzok, ott van a nagyon gyilkos új Napalm-lemez, amin játszok is, meg a Brave The Cold. Kérlek, támogassatok benne, adjatok neki egy esélyt, mert ez a jövőm egyik része."
