Május 21-én megjelent a The Devil Wears Prada új EP-je a ZII. Ez nem másnak, mint a 11 évvel ezelőtt felvett Zombie EP-nek a folytatása. A ZI igazi kedvenc lett a rajongók körében így a ZII egyfajta tisztelgés, illetve iránymutatás is a zenekar jövőjére. Személy szerint most találkoztam csak a zenekarral, így egy friss ismeretséges lemezismertetőt olvashattok majd.
Szeretek minden újdonságnak utánajárni, így ez a TDWP esetében sem maradhatott ki. A zenekar 2005-ben alakult Ohioban és a metalcore vonal mellett tették le a voksukat. A banda név eredete nem a 2006-os Az ördög Pradát visel című filmből származik; a név valójában a film alapjául szolgáló könyvből jött. 7 stúdió albummal és 3 EP-vel büszkélkedhetnek. Az igazán nagy sikert a Zombie EP hozta meg számukra, így bár 10 éve még nem gondolkodtak folytatáson, most mégis visszatértek hozzá. A rajongók számára hatalmas kedvenc lett a ZI és valószínűleg rengeteget könyöröghettek azért, hogy többet kapjanak belőle. Az ima meghallgatásra is talált. Azonban hatalmas felelősség és teher ez egy zenekar számára, az énekes Mike Hranica egy Wall of Sounds számára adott interjúban úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy:
Aggódunk és örülünk. Szokásos körülmények között ez már egy ideje kijött volna, hiszen nem vennénk fel valamit, és nem ülnénk rajta ilyen sokáig, de volt néhány bökkenő az út során.
Az eredeti megjelenés február lett volna ugyanis.
A ZII-n 5 dal szerepel, amelyről a Forlorn az EP megjelenésének napján klipet is kapott. Rövid 20 perces lemez lett, de annál őrültebbre sikerült. Szóval készüljetek fel arra, hogy amíg hallgatjátok tömény zúzásban lesz részetek.
Az első szám a Nightfall amelyet, amikor meghallgattam egyből megszerettem a zenekart. Persze az első percben csak pislogtam, hogy hú ez nagyon durva (nekem), viszont a végére nagyon belejöttem az érzésbe. Ugyanis amíg a Zombi EP arról szólt 5 dalban, hogy hogyan kell kvázi kivédeni egy apokalipszist addig a ZII-n 5 dal szól a reménytelenségről, a hordával szemben. Vajon ez a reménytelenség szimbolizálja a mostani helyzetünket is a világban? Persze szerencsére még nem zombik kopogtatnak az ajtón, csupán a sivár mindennapok. A Nightfall kemény külseje dallamos belsőt rejt, a szám közepén elhelyezkedő lassabb pihenő szakasz egyfajta fellélegzést mutat egy zombi hordával szemben.
A második helyen lévő Forlorn azon túl, hogy a kedvencem az albumról egy olyan klipet kapott, amely kisfilmért kiált. Nem szívesen káromkodom itt, de ez k.jó lett. Simán elnézném minisorozat vagy 1,5 órás film keretében. Le a kalappal a srácok előtt. Ha csak egy számot hallgatnátok meg az albumról (Miért tennétek ilyet?) akkor ez legyen az.
Folytatásként a Termination következik. Mintegy előfutárként érkezett egy hónappal ezelőtt a streaming szolgáltatókra. Kicsit meg is ismerhettük általa az album témáját. Itt a totális bizonytalanság, egy fertőzés közepén vagyunk, az állam titkolózik...
The transfer begins
Nora: transzcendenciára, transzcendenciára tett kísérlet. Ezekkel a sorokkal kezdődik a negyedik szám. Nora egy túlélő, aki próbál ebben az elbaszottá vált világban napról napra életben maradni. A dalban szó van viszontagságairól, küzdelmeiről és a remény totális elvesztéséről, de Nora tudja, hogy meg kell húznia magát.
Elérkeztünk sajnos az album végére. Amíg a Nightfall lerobbantotta a fejünkről a fejhallgatót első ütemre, addig a Contagion lágyan indul. Utolért a teljes reménytelenség, vajon van kiút? Meddig bírjuk és valaha vége lesz-e vagy teljesen átveszik a hatalmat a zombik? Ezekre keresik a választ a srácok. Tökéletes lezárása a ZI és ZII-nek úgy összességében. Remélem a rajongók, akik régen várták a folytatást elégedetten „távoznak” 20 perc után és rakják repeat módba a lejátszót. Nekem, mint totál laikusnak tetszik a végeredmény és nagyon örülök a lehetőségnek, hogy megismerhettem őket.
