A hazai thrash metal gyökereit kutatva előbb-utóbb belefutunk a gyöngyösi Beyond zenekarba. Az 1982-ben Fuji néven indult csapat ott volt a stílus meghonosítói között, nevüket a miskolci Atomic, a soproni Moby Dick és az ózdi Remorse mellett illik emlegetni, ha a magyar thrash metal első generációjáról esik szó.
A csapat négy évtizedes pályafutása nem volt mentes a hullámvölgyektől, a széleskörű közönségsiker mindig is elkerülte a négyest. Parajdi Tamásék a felsoroltak közül leginkább az Atomic-éhoz hasonló pályaívet írtak le. Demo kazetták sorát követően a thrash nemzetközi mélyrepülésének idején, 1994-ben Szilágyi Tamásékhoz hasonlóan ugyan nekik is összejött a hivatalos bemutatkozás, de a stílus -és a magyar nyelvre történő váltás megosztotta a táborukat. A lendület ezután, a miskolci sorstársakhoz hasonlatosan átmenetileg ki is fulladt.
A srácok bő egy évtizeddel később kezdtek újra demókat gyártani, a lemezes visszatérés végül 2009-ben jött össze az öndefiniáló címmel felvértezett koronggal. A Thrash lemez a maga műfajában az utóbbi húsz év egyik legjobb magyar nyelvű anyaga volt. Akkor úgy tűnt, hogy végre megfelelő vágányra került a zenekar, a soron következő Thrash In Black albumot azonban beárnyékolta alapító dobosuk, Zavarkó László tragikus halála. A Beyond ennek ellenére ismét talpra állt, 2018-ban szerzői háttérrel érkezett az újabb magyar nyelvű dalcsokor. A Bérdonor ugyan tartalmazott néhány kiugró tételt, de összességében nem éreztem a diszkográfia kiugró darabjának.
A végre stabil kiadói háttérrel, de a járvány első hullámának kellős közepén, digitális formában publikált Elhagyott város viszont helyre billentette a mérleg nyelvét. A tavalyi album ugyanis nálam a zenekar legerősebb anyaga lett. Múlt év áprilisától esedékes a fizikai megjelenés, melyről már kezdtem végleg letenni, mikor megérkeztek az első hírek, hogy tényleg jön a CD verzió, viszont a srácok csavartak egyet a dolgon. Közhely ugyan, de ha valakinél, Parajdi Tamáséknál most feltétlen létjogosultsága van annak a zenész-bölcsességnek, hogy egy lemez készítését legfeljebb abbahagyni lehet, befejezni viszont nem. Az Elhagyott város most kapott egy alapos ráncfelvarrást, a Beyond ugyanis időközben trió felállásra váltott, Zavarkó András maradt az egyedüli hathúros, az énekes és korábban gitáros Para pedig basszusgitárt akasztott a nyakába. Ezek következményeként a csapat új gitár- és basszussávokat rögzített, sőt alakítottak is a dalokon, lecseréltek éneksávokat, végül az egészet újra keverték, ráadásként pedig a hanganyag egy új borítót is kapott.
Szóval a 2021-es Elhagyott város közelről sem a tavalyi album szimpla CD kiadása lett, viszont új lemeznek sem tekinthetjük, valahol a kettő között leledzik. A magyar nyelven előadott metal muzsikánál a hallgatók vesszőparipája a dalszövegek kérdése, így volt ez harminc éve is, és gyanítom, hogy már nem is fog változni a dolog. Paráék összességében el tudták találni a megfelelő arányokat, a szövegek megfelelnek a stílus követelményeinek, de negyvenes-ötvenes fejjel mégis felvállalhatók. Egyetlen kivétel a Csak Norisz című nóta, viszont aki ismeri a banda sztoriját, és hallotta a Fuck Yourself demo magyar nyelvű változatát, vagy a Thrash lemez Ördögi járgány (Trabi) című dalát, nem hiszem, hogy emiatt felhúzza a szemöldökét. A felfrissült Elhagyott város kapcsán leginkább a gyomrozó basszus az, ami a teljes korongra rányomja a bélyegét. A Tömik a fejed 2 egészséges groove-jai mindenképp említést érdemelnek. Az egyes dalokon belül is történtek apróbb átalakítások, és a vokálok is sokrétűbbek lettek. Az utóbbira jó példák lehetnek a Mint egy elhagyott város verzéi. A gyors dalok közül a három perc alatti punkos/HC-s kirohanás, az Álhírekből élek különösen jól áll a csapatnak, a nótáról a Beyondhoz köthető egykori Anarchy demói is eszembe jutottak. A Panterás nyitóriffel döngölő Éhbér pedig a másik véglet, itt a szövegek mellett érdemes figyelni a megtekert zenei alapra is, ugyanis komoly muzsikálás megy a háttérben. Az album dinamikáját sikerült jól eltalálni, a tempós szerzemények, illetve a döngölősebb tételek nem egy-egy kupacban, hanem változatos sorrendben követik egymást. A lendület a CD végére sem fullad ki, a legerősebb szerzemények közül két nóta (Háború, Készülj a pokolra) is az anyag legvégén kapott helyet.
Az új Remorse album az év elején magasra rakta a lécet a magyar nyelvű thrash mezőnyében, a gyöngyösi kortársak lemeze viszont hasonlóan színvonalas munka, remélem, hogy a most, a megfelelő kiadói háttér mellett el fog jutni az érintettekhez a lemez híre!
