A Satelles üde színfoltja a magyar zenei életnek. A kvintett úgy tolja az általam kevésbé kedvelt dallamos post-hardcore vonalat, hogy még én is két pofára falom az egészet, tehát igen... Tudnak valamit! A legfrissebb lemezben, a jó ideje készülő 3AM Confessionsben sem kellett csalódnom, ugyanis egy nagyon finom dalcsokrot pakoltak össze az urak! No, de milyet is?
Az előző lemez, a szintén igen príma Some Got Saved pozitív fogadtatásának köszönhetően nagyot lendült a zenekar szekere. A nemzetközi sajtóvisszhang megtette a hatását: hazai pályán a Ruiner és a Rise Against előtt nyomatták, de jutott Európa több országának, így Fehéroroszországnak és Ukrajnának is a zenéjükből. Ez már valami!
A 3AM Confessions ahogy elvárható volt, nem hogy tartja, hanem még emeli is az elődjének nívóját, mind zeneileg, mind mondanivalóban sokkal töményebb lett ez a tíz dal. A felvételek tavaly januárban zajlottak, viszont a jól ismert okokból egy ideig elcsendesedtek a dolgok a zenekar körül is. Viszont idén tavasszal beindult a promó, jött egy kétszámos EP, a zenekar első nyelvű magyar dala, az Az Adás Megszakad, volt streamelt minikoncert is (benne a büntetnivalóan slágeres The Unsung Victimmel)... Amit csak el lehet várni egy korong megjelenése előtt, ráadásul a lehető legprímább leosztásban és kivitelezésben! A végleges anyag pedig már itt van a kanyarban!
Nem vagyok híve a dalonkénti elemzésnek, most sem fogok belemenni, hogy itt ez történik, az arról szól. Hallgassátok majd meg a 3AM Confessionst! Az egész anyag szétrobban a mondanivalóbeli és zenei feszültségtől! Kicsit megúszás szagú, de mivel én sem tudom jobban megfogalmazni, iderakom a presskitből, hogy mik is azok a gondolatok, amiket megidéznek a jelen kiadványra összerakott szerzeményekben:
A kiadványt egy laza szerkezetű koncepció rendezi egységgé, amiben a hallgató a saját gondolatain, kételyein igyekszik felülkerekedni egy átalvatlan éjszakán. A 3AM Confessions retorikai kérdésfeltevései mögött a személy társadalomban betöltött szerepe és felelőssége áll: az illiberális társadalom, a Holokauszt politikai célú relativizálása, az elcsalt fehérorosz választás eredményével szembeni ellenállás mind-mind azt a központi témát feszegetik, hogy hol kezdődik az a pont, ahol teremtő akarattá válik az elnyomó rezsimek elleni kiállás.
Nem könnyű sor, ugye? Mondjuk a Satelles - meg úgy általában ez a stílus - sosem az egyszerűen emészthető mondanivalójáról volt híres. A Markus Matzinger (Implore) által kevert Alan Douche (Converge, Dillinger Escape Plan, Touche Amore) által maszterelt anyag gyönyörűen és karcosan szól, mindig azon kapom magam, hogy hallgatás közben kérlelhetetlenül magába szippant. Mert a komolysága és feszültsége mellett erre is képes a 3AM Confessions, csak próbáljátok ki! Nálam nem egyszer megesett, hogy többször lecsúszott egymás után a teljes csomag és végig ugyanazzal az élvezettel hallgattam meg az elsőtől az utolsó hangig. Szinte már elképzeltem, hogy ott nyomulok a koncerten a sodródó tömegben. Igen, ezek a számok ezt a célt is maximálisan, hiba nélkül kielégítik!
A végig magas színvonal miatt külön kiemelni sem tudok dalokat (sem pozitív, sem negatív értelemben), tényleg nincs a többinél erősebb, vagy gyengébb tétel. Nemes egyszerűséggel egy kerek anyagról van szó, ami megérdemli mindenki, azaz nem csak a stílus kedvelőinek figyelmét. A pontozás nem kérdés.
