Aki a kilencvenes évek elején hozzám hasonlóan a Metal Hammer lapszámain szocializálódott, feltehetően emlékszik egy bizonyos Szarka Joseph-re, akár a Hangpróba rovat egykori szereplőjeként, akár az általa jegyzett lemezajánlók, illetve egyéb cikkek révén. Két és fél-három évtizeddel ezelőtt a nevéhez köthető recenziók a hozzájuk fűzött pontszámokkal iránytűként szolgáltak arra nézve, hogy melyik lemezt kell, illetve ajánlott begyűjteni legalább kazettára másolva, illetve melyik az, ami megérdemli az eredeti műsoros kazetta formátumot, netán milyen CD-re érdemes hónapokon át félretennünk a zsebpénzünket.