Amikor hegyekben jelennek meg a zenei, zenekari könyvek, szinte lehetetlen tartani az iramot. Személy szerint azoknak a zenekaroknak kiadványait is szívesen lapozgatom, akiket amúgy nem nagyon szoktam hallgatni (van, hogy rájuk is kapok, mint a Ramones esetében), de elsősorban azért azokra mozdulok rá, akik közelebb állnak a szívemhez. Talán nem meglepő, de Moby Dick az utóbbi kategóriába esik, így nem volt kérdés, hogy zenekarból nemrégiben kikerült Mentes Norbert könyvét beszerezzem-e és minden más olvasmányt félrerakva nekikezdjek a Na, mi van? 40 év Moby Dicknek. (fotók: Mentes Norbert - Facebook)
Az eseményeket értelemszerűen a szerző szemszögéből olvashatjuk, aki amit tud, el is mond mind az élete, mind a zenekar, zenekarainak történetéről - finomítások nélkül, egyenesen. Az egésznek keretet adó koncertes szál jól ki lett találva, bár eleinte kuszának tűnt, de végül összeállt a kép. Majd ha olvassátok, megtudjátok, miről beszélek.
Amúgy a könyv olvastatja magát. Több rövidke fejezetre van osztva a nagy egész, így ha csak pár percetek van is elő lehet kapni, de a folyamatosság miatt érdemes inkább úgy nekiülni, hogy van is időtök rá, meg fogja hálálni. Nem mondom, hogy nem ugrándozik néhol ide-oda az időben, de annak is megvan a miértje, nem kell aggódni. Jó, persze van egy-két szerkesztési hiba, vagy elütés, de azt más könyveknél is bőven látni, ennyi belefér, nem fog elvenni az olvasásélményből.
És akkor a történet: akárhogy is szeretnénk máshogy hinni, egy jól menő zenekar egy idő után már átcsap üzletbe, ami megrontja a tagok közötti emberi viszonyokat. Tetszik, nem tetszik, ez van. Nem volt ez más a Moby Dick esetében sem, bár ott idejekorán beindultak a bomlasztó folyamatok, amire rásegített az akkori zenei, politikai légkör átalakulása is. Ennek az egésznek az eredménye már ismert: egy-két gyengébb lemez, fogyatkozó közönség, motivációhiány majd a feloszlás, bár mint kiderült, az újjáalakulás sem ment olyan egyszerűen, mint az kívülről látszik.
Norbi kendőzetlenül beszél az elkövetett hibákról (Memento lemez, erdélyi turné a Beatricével, stb.), a zenekaron belüli dinamikaváltásokról és azoknak következményeiről (nem véletlen jött létre a Hungarica sem), feketén-fehéren beszél mindenről, ami a zenekar rajongóit érdekelheti. Nekem meglepő volt a rákkal való harca, hiszen ezt nem tudtam korábban, de a zenekarokat sosem a "bulvár" dolgaik miatt hallgatom, bele-bele tudok futni ilyen egyébként nem mellékes, de számomra ismeretlen részletekbe.
Egyvalamit azért érdemes leszögezni: itt senki ne keressen Mötley Crüe-szerű balhés sztorikat, eszméletlen költségekkel járó agyvesztéseket, piálós-drogos visszaemlékezéseket. Ez a magyar valóság, ráadásul a Moby Dick is okosan, céltudatosan próbált menetelni a ranglétrán (eleinte igencsak öles léptekkel), bár a Dance-szel közös koncerteket körítő hülyéskedéseket azért mint üdítő kivételeket, jó volt olvasni. A jó Döglégy Zoli már akkor is hozta a formát, haha! Nem mondom, hogy egy-két dologról nem olvastam volna még bővebben, de hát ha tényleg ennyi volt az adott történetben, akkor nincs mit köríteni rajta. De azt mondom, csapjatok le a könyvre ha tudtok, a magyar metal rajongói rosszul nem járnak vele, maximum más megvilágításba kerül egy-két részlet a későbbiekben.
Egy biztos, jelen állás szerint Norbi és a Moby Dick útjai elváltak, ami nem kevés keserű szájízt hagyott a szerzőben, lévén - ahogy a könyv címe is mutatja - negyven évet a Fehér Bálna árnyékában húzott le az életéből. Ami nagy előny, hogy hősünk mindig igyekezett tényleg azt látni, ami akkor éppen volt, ami történt velük, mindenféle önfényezés és felesleges sztárallűr nélkül, ami emel az olvasmány fényén. De tudjátok mit? Olvassátok el!
