A következő iromány nem feltétlen a zenéről szóló cikk, inkább egy kis napló, lábjegyzet, hogy tíz elkülönített nap alatt miket pörgettünk meg a lemezjátszón. Lesznek érdekességek, és lesznek totális alapvetések is. Ezek a dalok tükrözik a legjobban, hogy milyen volt a hangulat, hogy bírtuk a bezártságot.
Harmadik emelet, bérházi lakás. Feleség, gyerek és két cica társaságában. Így élek Miskolcon, ahol hála ennek a remek vírusnak elzárva kell töltenem pár napot, miután megtudtam, hogy a család kétharmada pozitívan reagált Mr. Covidra. Elvagyunk szeparálva a világtól, nem találkozunk senkivel, de azért zenét hallgatunk. A feleségem szíve aranyból van a konyha pedig messze van, így a gyerekkel bármit hallgathatunk. Szerencsére a szaros szereti azokat az előadókat, amiket én. A karantén alatt igyekeztünk mindig a hangulatunknak megfelelő dalt/albumot hallgatni.
ELSŐ NAP:
Ma tudtuk meg, hogy maradunk itthon, illetve ők biztosan. Mivel rajtam is erősen mutatkoznak a jelek, a negatív tesztem után sem mozdultam sehová, de mégis mivel lehet elütni az időt, amikor hulla fáradtnak érzed magad?
Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Ghost - Opus Eponymous albuma tökéletes lesz a laza kis táncikáláshoz. Papa hangját, amúgy is nagyon bírjuk, a gitárharmóniák meg tökéletesen passzolnak, egy ilyen elzáró partyhoz. A Deus Culpa nyitánya tökéletesen leírja, hogy milyen hangulatunk volt. Feleségem meg is jegyezte, hogy ilyen temetési zenét, nem biztos, hogy ebben a szituban kellene tolni, de aztán beindultak az ismerős riffek, és innentől őt sem zavarta a muzsika. A Ritual és a Satan Payer mindig feldobják a kedvem, és simán tudtunk keringőzni rá a kicsivel. Kellemes esti kikapcsolódás volt. Remekól levezette a napai stresszt, ami ránk rakódott emiatt a vacak miatt.
MÁSODIK NAP:
Mai nap folyamán nem igazán voltam a topon, noha a család többi tagja tehén/pókember jelmezben boldogan rohangál a lakásban és vitamint majszol. Azért lássuk be, hogy ez sem egy hétköznapi eset, ehhez meg valami olyan zene kell, ami kimozdít. A 10, 000 Days-szel megtaláltam a legmegfelelőbb zenét a Tool személyében a mai napra. Imádom, hogy az album egyből vadul indul Vicarious és Jambi majd a The Pot kivételével átmegy totál meditatív zenébe. A Right In Two örök kedvenc és régi emlékeket hoz a felszínre. Egyszerűen imádom, pláne, hogy hosszú idő után most koncerten is tolta a zenekar, így újra van értelme a live videókat böngészni a YouTube-on, amíg a pici a délutáni szundit tölti. Miután felkelt pedig jó eséllyel előkerül az Opiate EP-je a zenekarnak, és megpörgetjük a lemezt a lejátszón. Szomszédokat úgy sem zavarjuk, szóval mehet rá a kakaó. Kíváncsian várom, hogy a harmadik napra mit dob a gép!
HARMADIK NAP:
Az eddigi legnehezebb napra ébredtünk. A többiek jól vannak, ellenben az én torkom szétakad szakadni, mintha végig ordítanál bemelegítés nélkül egy három órás Metallica koncertet, ahol csak a kedvenc dalaidat játssza a zenekar. Olyan ez, mint a legdurvább másnap, egy átmulatott péntek este után, amikor tudtad, hogy másnap meló van. Szóval, nem mondanám, hogy a topon vagyok. De legalább ma is eltelt egy nap, és még élünk. Ezt a napot düh jellemezte a legjobban, így nem volt kétséges, hogy valami agresszívebb zenét veszünk elő. Mivel a black/death metal nem az én műfajom, így a groove-hoz fordultam. A Sepultura magyar helytartója tökéletes alapanyagot nyújtott. Az Ektomorf már messze van a 2006-os Outcast-tól, de ettől független ez az album bizonyos időközönként mindig előkerül. Hiába az ismert ízek, hiába a kő egyszerű témák, imádom ezt az albumot. Az I Choke, Outcast, Ambush In The Night… kegyetlen gyilkos dalok, amik folyamatosan arra késztetnek, hogy a picivel a karomban ugráljunk és akármennyire is ki van a tökünk a bezártsággal jól érezzük magunkat. Ez az az album, amit anno annyira széthallgattam, hogy újra meg kellett vennem a Hammerben a lemezt. Így telt ez a nap, irány a negyedik, ami remélem, hogy egyszerűbb lesz már egy fokkal.
NEGYEDIK NAP:
A mai nap telt eddig a legjobb hangulatban. Mindenki jobban bírta a bezártságot, mint eddig. Ennek hála viszonylag a nap is gyorsan elment. Mondjuk, ebben benne van az is, hogy a nagyszülőkkel, heves facetime-ozás ment a délután folyamán, így az idő tényleg jobban telt. De azért a délutáni zenehallgatás nem maradhat el. Most a Spotify-t hívtuk segítségül. Milyen zene illik egy ilyen viszonylag könnyedebb naphoz? Jött a fény, és egyből el is indítottam az 1997-es év legjobb albumát. A Faith No More-tól előkerült az Album Of The Year. Mostanában alapból több FNM-et hallgattam, így várható volt, hogy az egyik nap beüt a dolog újra. Ez az album különösen kedves a számomra. Anno rongyosra hallgattam ezt is, és totális kész voltam a klipes daloktól. Szar arc vagyok tuti, de általában a klipes slágereket nagyon bírom. Így a délután egy részében ez az album és főleg az Ashes To Ashes és a Stripsearch pörgött. Utóbbira még a kedves nejem is felkapta a fejét, hogy ez tényleg jó kis zene. Ez eddig még csak a Tool és a Ghost esetében fordult elő. Így egy jó ideig hallgattuk hármasban az albumot.
Érdekesség: Ez a szaros vírus viszonylag hamar átmegy az emberen és ha tudsz pihenni, akkor tényleg nem olyan vészes. Jó, vannak rossz részei, meg biztos másnál durvább is lehet, minket olyan halálosan nem viselt meg. Ellenben nagyon vicces, hogy semmit se tudunk karanténról. Mindenki mást mond, hogy honnan kell számítani, illetve semmi segítségünk nincs már, mert a szeretett Anyós is kidőlt. Így konkrétan, ha leviszem a szemetet az utca végén található konténerbe, akkor törvényszegő állampolgár leszek. Vajon szeretek veszélyesen élni?
ÖTÖDIK NAP:
Ennél összetettebb napom akkor sincs zeneileg, ha nem vagyok karanténban. Különböző stílusok pörögtek és mindre rá tudtunk pörögni könnyedén. A napot a Norvég progresszív death metallal indítottuk. Egészen pontosan az In Vain-nel. Nem az én műfajom, de anno 2013-ban az Ænigma totál magába szippantott, és ez az album azóta is egy top kategóriás alkotás. Feleségem legnagyobb örömére a beleket rázó ordítást viszonylag hamar abba hagytuk, mert valahogy átszédelegtünk a Tool legutolsó albumára. A Fear Inoculum már a délutáni szundi előtt simán végig pörgött. Egyszerűen zseniális ez az album, nem tudom/tudjuk megunni. Amíg a gyermek aludt, én pedig kivégeztem a Halálos Fegyver negyedik részét. Így töltődtünk mindannyian, hogy a délután a Soulfly debüt albumával indítsuk. Eye For An Eye örök kedvenc, így egyből indulhatott az ugrabugra és a metal. Miután meguntuk a törzsi ritmusokat kicsit fordítottunk a dolgokon és totál más irányba indultunk el. Egy Clutch best of jött, amit mindenki nagyon élvezett, így könnyedén elrepült a bezárva töltött idő, és jöhetett a vacsi, illetve most próbálkozunk erősen az altatással.
TIPP: A Clutch mindig jó!
HATODIK NAP:
Elkezdődött nálunk egy napi rutin, úgy érzem. Beállt a nap, hogy mikor mit játszunk, hogy foglaljuk el a gyereket, mikor hallgatunk milyen zenét. Ahogy az előző nap is írtam a tippnél. A Clutch mindig jó! Nem volt ez másképpen ma sem. A bluesos dallamok az egész családnak bejöttek így ma is szívesen pörgettük. A mai nap azonban tartogatott egy meglepetés előadót. Bob Marley! Évek óta nem hallgattam az öreg rasztát. Aki valamennyire is nyitott a zenére, annak tuti volt egy vad Bob Marley időszaka, amikor azt hitte magáról, hogy mekkora raszta feka. Illetve nekem és a baráti körömnek volt ilyen. Mikor tizenévesen bömböltettük az alap dalokat, vízipipáztunk és dumálgattunk. Kicsit ezt a hangulatot hozta vissza az este, pedig csak hallgattuk az öreg dalokat. Megnyugtat így a hatodik napon. Relax van, ma nincs őrület, nincs pörgés, csak táncikálunk visszafogottan. A nagy nyugi közepén kíváncsian várom, hogy mit hoz a holnap napja a karanténnak.
HETEDIK NAP:
Túl vagyunk a legnehezebb napon. Éjjel tizenegy óra van és nem sokára vége az egésznek. Miért volt ez a legnehezebb? Ma reggel hívtak a helyi illetékes szervek, hogy nekem és a gyereknek HÉT nap után a mai az utolsó a karanténban, a feleségem megszívta… Neki még három napot kiszabtak. Nem értem a magyar döntéshozókat. Nem értem ezt az egész bürokráciát. Azt viszont értem, hogy a tudat, hogy a mai az utolsó bezárt nap eléggé ránk nyomta a bélyeget. Iszonyatosan nehéz volt elviselni ezt a napot, minden óra súlyosan nehezedett a mellkasomra. Az ilyen naphoz csak valami lehangolt, szomorú cucc illik. Így ugrott be, hogy már jó ideje nem hallgattam meg a Frayle White Witch anyagát. Tipik olyan zenekar, akit még a „siker” előtt ismertem meg. Aminél „a demók még jók voltak” ugyanis ez a debüt anyag valami hihetetlen király! A többi az olyan, mint a hamis nutella. Oké, nem rossz, de nem igazán erre számítottál. Ez a lassú, doom zene tökéletesen illik az este nyomott hangulatához. Halkan szól, közben a sötétben ülve dolgozom a laptopon. A macskák is elmentek aludni, lassan rám is ez vár, hiszen pár perc múlva, újra szabad ember leszek.
KONKLÚZIÓ:
Vigyázzatok magatokra. Igen, oltással is el lehet kapni ezt a szart, és így is marhára megtudja viselni az embert. Bennem is előjöttek olyan para dolgok, hogy vajon a május Ghost koncertre (ha meg lesz tartva) el merjek-e menni, mert a Tool-t például nem akarom betegség miatt kihagyni. Iszonyat rossz érzés, hogy úgy gondolok egy koncertre, hogy az veszélyeztetheti a megélhetésemet, vagy azt, hogy egy másik számomra nagyon fontos bulira elmenjek. Ezen dolgoznom kell, remélem elfog múlni. Vigyázzatok magatokra, egymásra, mossatok kezet (én tuti itt hibáztam, mert bevásárlás után rendszerint elfelejtem fertőtleníteni a kezemet)
Béke, Szeretet, Metal
