RockStation

Crowbar - Zero And Below (Entertainment One, 2022)

Elő a pajszert!

2022. március 06. - KoaX

zeroandbelow.jpg

Crowbar. Garancia arra, hogy valami súlyos anyagot fogsz a képedbe kapni. Hogy valami olyan sludge anyaggal lesz dolgod, amire már vártál. Az egy dolog, hogy néhol nem talál el annyira, de az biztos, hogy a zenekar kiállta az idők próbáját. Itt van most is. És ebben a vészjósló időszakban (is) elhozta Kirk Windstein és csapata a legújabb anyagát, itt van a Zero And Below.

A Crowbarra sok mindent elmondhatunk, de azt, hogy hullócsillag lenne a metal zene egén, azt nem. A zenekar idén ünnepli fennállásának a harmincnegyedik születésnapját (hehe, egyidős vagyok a zenekarrral) A Shell Shock zenekar romjain megalakuló banda első nagy lemezét 1991-ben hozta ki és azóta mondhatjuk, hogy a sikere a műfajon belül töretlen. Kirk Windstein neve egyenlő a legendával. A Zero And Below az előzetes dalok alapján már egyből megvett magának kilóra. A tíz dal kicsivel több, mint negyven perc játékidőt emészt fel, én a megjelenés reggelén már hajnal öt óta melóztam így egyértelmű volt, hogy mit fogok a munka közben hallgatni. A reggeli órákban négyszer le is pörgött gyorsan a lemez. 

crowbar_2022_1.PNG

Az igazat megvallva, csak átpörgött a lemez.  A nyitó The Fear That Binds You totál ígéretesen nyitja a lemezt. A nyitó riff után kapunk egy Downos átvezetést, amire rájön Kirk jellegzetes éneke. Ez a dal egy az egyben a régi idők szellemét idézi fel. A dal számomra az elmúlt időszakot dolgozza fel, hogy mennyire megkeserítette az életünket a félelem, és ami még rosszabb, hogy ez a dal egyre aktuálisabb lesz. A vége felé jön egy igazi hangulatos tempó felezés, és az a sludge-os, nyomkodós riff, amitől megfognak őrülni az emberek élőben. A Her Evil Is Sacred a következő dal, ami még marhára bejön. Kemény váltások, remek dobos megoldások, amik Tommy-ra kimondottan jellemzőek. A dal egy igen lassú szerzemény, hosszan kitartott gitárhangokkal. A reszelős Confess To Nothing egy tényleg lassú téma, az ének is igen későn csatlakozik csak be. Nekem elsőre az Amaranth című dal ugrott be a 2014-es Symmetry in Black albumról, amihez hasonlítani tudnám. Annyi különbséggel, hogy itt egy csepp tiszta gitárt sem kap az ember. És ezután jön az über metalhimnusz a Chemical Godz, amit már előzetesen is megismerhettünk. Nem tudom elmondani milyen sokszor néztem meg ezt a klipet és még többször hallgattam meg a dalt. A zúzós verse után, az a lehangoló, hömpölygős refrén valami csoda. Igazi Crowbar esszencia. Érdemes Tommy játékát itt is figyelni, mert eszméletlen dolgokat tud belecsempészni egy-egy groove-ba. Kirk bácsi pedig.... csodás. Erre vártam, ilyen dalokra vágytam. Miután felpörgettek egy ilyen szerzeménnyel kicsit furán hatott a számomra a Denial Of The Truth. Ha az album végén lenne ez a dal, biztos sokkal nagyobbat ütne, de így a közepén totál lehoz az életről és megtöri azt az utat amit tök szépen elkezdett felépíteni az eleje. Pláne úgy, hogy utána a Bleeding From Every Hole jön, amihez szintén készült klip. Egy igazán elmebeteg klip, egy szintén olyan dalhoz, ami totálisan felpörget, és amit me gakarsz hallgatni újra és újra. Viszont az utána következő maradék négy nóta egyszerűen átmegy rajtam. Nem tudom hova rakni őket, nem hallok egyetlen olyan megoldást sem, amire felkapnám a fejem, csak dolgozom tovább és tovább. Aztán a Spotify az album végén bevágja nekem a Planets Collide-ot és fény!

Az album egyik nagy hibája, hogy nem szól szarul, de jól sem. Nincs meg benne az a mélység, amit elvárnék, amit megismerhettünk az évek alatt. Sokkal inkább azt hallom, hogy van egy stúdiós hangzás, ami a közép tartományokkal dolgozik fixen, de nem enged eltérni ettől igazán. Nincs benne az a mocsok, nincs benne az a mély, nincs benne meg az a kicsi plusz, amitől imádom élőben (is) a zenekart. Emiatt van az, hogy az album fele néhol belefullad az unalom mocsarába. Amúgy ez most Kirk-nél egy általános hiba, szerintem. Ír egy-két iszonyat combos nótát, mint azt tette a szóló projektjénél is a Dream In Motionnel. Csak az a probléma, hogy nem egy-két dalból áll az album. Kimondottan örülök neki, hogy a Down elkezd mozgolódni, még akkor is, ha csak egy feldolgozás EP-t csinálnak perpillanat, mert Kirk-nek szüksége lenne egy kis pihenőre, hogy ne a Crowbar legyen az első helyen.

4kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4517771578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kinga Hartmann 2022.03.06. 20:47:34

Morbid Angel és Crowbar közös turné 1994-ben.

Gyingizik 2022.03.07. 16:14:31

"Nincs benne az a mocsok, nincs benne az a mély, nincs benne meg az a kicsi plusz, amitől imádom élőben (is) a zenekart. Emiatt van az, hogy az album fele néhol belefullad az unalom mocsarába. Amúgy ez most Kirk-nél egy általános hiba, szerintem."
Ennél találóbban nem is lehetne megfogalmazni. Egy színvonalas, DE közép kategóriás, nem arcleszakító sludge/stoner témát ki hallgat meg, amikor nagy dózisban vannak súlyosabb / elszállósabb riffekkel dolgozó zenekarok? És én is azt mondom jó-jó, lapozzunk. A Stoned Meadow of Doom jutyúb oldalon kis keresgélés után érdekesebbeket, húzósabbakat találok.
De ezzel nem azt mondom, hogy szar!! Csak tényleg lehúzó, hogy egy albumon 2 jó szám van, a többi felejtős.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum