Hát, ennek is eljött az ideje! Ez az első beszámolónk az új helyre költöztetett Dürer Kertből, noha a klub már hónapok óta üzemel a Duna-parti miliő által áthatott ipartelepen, még ha nem is teljes üzemmódban. Nekünk egyelőre csak a kisterem jut – méretre felér az eredeti Dürer Room 041 néven is ismert középső termével –, a Beneath The Void viszont csúcsra járatta a lemezbemutató buliját. Konkrétan teltházasra.
Meg kell hagyni, nem akármilyen körítéssel! Adott volt a részben a régi helyen megszokott berendezési tárgyakra és díszítő elemekre építő, de továbbgondolt, korszerűbb placc, amely nem pusztán egy négyfellépős underground eseménynek adott otthont, de külön standdal vonult ki az Állatmentő Angyalok Motorosok az Állatokért szervezet is. Én pártolom a fontos ügyek melletti kiállást (az ügy esetünkben a rászoruló családok javára végzett gyűjtés volt, hogy azok ivartalaníttatni tudják házi kedvenceiket). Már csak azért is, mert azt láttatja, hogy a kezdeményező zenekar(ok) tevékenysége nem áll meg a muzsikálásnál, egyszersmind a szövegi mondanivalón túlmutató üzenetet közvetít a külvilág felé. Hozzáteszem, a Beneath The Voidnak sem ez volt az első ilyen megmozdulása, és a Kill With Hate időkre visszatekintve is van náluk előzménye ennek.
Gyémánt Krisztiánék esetében a színpadkép szintén méltó volt az alkalomhoz. A főműsort az …Into Oblivion album anyaga tette ki, amelynek előadását a fények mellett vetítés is kísérte. A statikus és mozgó képeket váltogató vizuális adalék leginkább jótékonyan kiegészítette a lemez sztoriját, ami okosabb koncepció, mintsem hogy szájbarágósan próbálták volna vele a közönségbe sulykolni. A szöveges részeket viszont nem éreztem feltétlenül szükségesnek, egyrészt mert a fentiekben részletezett látvány önmagában is teljes értékű volt, másrészt a betűméret nem könnyítette meg az olvasást. Legalábbis a hátrébb állók számára.
Elől pedig úgysem a megfeszített agymunka, hanem az összekapaszkodva headbangelés, meg a moshpit ment. A klubélet újraindulása óta most először láttam ilyet koncerten, szóval ismét megerősítést kaptam abban a hitemben, hogy az életünk előbb vagy utóbb vissza fog rázódni a normális kerékvágásba. Nem szólva a sok régi ismerős felbukkanásáról ennyi idő után. Minden szentimentális ömlengés nélkül: kell-e itt magyarázni bárkinek, hogy a zenei élmény mellett a közösségi érzés miatt is hiányoztak annyira az élő bulik?..
A banda sem érte be azzal, hogy eldöngöli az egész …Into Obliviont, és ráadásnak egy háromszámos Kill With Hate blokkot is bedob, hogy aztán a lemezt záró Oblivion outrója alatt vonuljon le végleg. Sort kerítettek ugyanis az albumborítót megalkotó Havancsák Gyula nyílt színi felköszöntésére, nem megfeledkezve a születésnapi tortáról sem. Zeneileg nálam az anyag második fele üt nagyobbat, és a koncert fénypontjaként a Stargazert nevezném meg. A csapat által képviselt technikás death metal számomra ebben teljesedik ki. Egyébiránt nem lehetett nem észrevenni, hogy Pornói Patrik bőgős blackesen károgós vokalizálása milyen komoly teret kap. Hol ellenpontozza Krisztián öblös hörgését, hol meg kiegészíti azt, de folyamatosan, markáns módon jelen van. Töménynek eleve kellően tömény a muzsika, ám ennyivel is színesebb.
Ami a többi fellépőt illeti, a Mervomról sajnos lemaradtam. A másodikként színre lépő, idén negyedszázados Agregator a rideg, skandináv hatású dallamos death metalt hozta közel az emberekhez. Tette ezt elsősorban Tass közvetlen és barátságos frontemberkedésével, valamint a Mint tűz és a jég alatt Tóth Balázs (Hungarian Black Metal Club, Empire Merch) vendégeskedése révén. Egyedül a hangzás nem talált még igazán magára. A főbanda után a szintén az 1990-as évek óta létező Reason egy létszámát tekintve már megcsappant, ám annál kitartóbb és lelkesebb hallgatóság előtt nyomott egy levezető „chill out” bulit a doomos gótika jegyében. A babérokat ezúttal a Beneath The Void aratta le, ehhez kétség sem férhet, de az általam látott másik két brigád ugyancsak gondoskodott a pazar hangulatról, némi Fekete Zaj feelinget is becsempészve az estébe. Emlékezetes esemény volt ez, amelynek során mind a fellépő-gárda, mind a helyszín jelesre vizsgázott előttünk.
Fotó: Bócsi Tamás
