Jó sokáig készült, aztán elhalasztották a megjelenését, végül csak kijött a finn Reckless Love új albuma, a Turborider. Eddig nem írtunk róluk, szóval ha hirtelen nincs meg, kik is ők, lapozás után megtudhatod, és mutatunk pár dalt is.
A zenekar a 2000-es évek elején alakult, akkor még Reckless Life néven, és amint sejthető, Guns n' Roses feldolgozásokat játszottak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aztán felvették a ma is használt nevet, és saját dalokkal próbálkoztak, ami sokkal inkább bejött. Már az első lemezüket a Universal Music adta ki otthon, és fel is került a finn listákra. Az énekesük, Olli Herman a The Local Band nevű supergroup soraiból is ismerős lehet, ahol többek között Alexi Laihóval játszottak glam/sleaze/hard rock muzsikát.
Az új lemezük hat évvel az előző után, a napokban jelent meg, és a glam/sleaze/hard rock műfaji besorolás nagyjából pontosan írja körül, helyenként popos, diszkós elemekkel kiegészítve. Zenei párhuzamként adja magát a Poison és a Mötley Crüe, vagy a fiatalabbak közül az Eclipse, a Crazy Lixx, netán a Cruzh. A dobhangzás pedig egy az egyben a Def Leppard klasszikus korszakát idézi. De elég is a namedropping-ból, ennyiből már betájolható a zenéjük.
A Turborider beharangozását már tavaly megkezdték, majd a megjelenést halasztani kellett: sokakhoz hasonlóan őket is a bakelitlemezek gyártási nehézségei sújtották. Hogy fenntartsák az érdeklődést, egy Ozzy feldolgozást is bedobtak; a Bark at the Moon-t kábé egy az egyben játsszák, és jól is van így. A címadó dal egyfajta Painkiller light, de kiemelhetjük az Outrun, valamint az Eyes of the Maniac dalokat is. A skandináv hard rock, esetleg a Kissin' Dynamite rajongói bátran próbálkozhatnak a Turborider-rel is!
1. Turborider
2. Eyes of a Maniac
3. Outrun
4. Kids of the Arcade
5. Bark at the Moon (Ozzy Osbourne feldolgozás)
6. Prelude (Flight of the Cobra)
7. Like a Cobra
8. For the Love of Good Times
9. ’89 Sparkle
10. Future Lover Boy
11. Prodigal Sons
