1987. május 23-án, a német Noise kiadó gondozásában látott napvilágot a Helloween második albuma, a Keeper of the Seven Keys, Part I. Ekkor kelt életre a műfaj, amit manapság power metalnak hívunk, és később olyan zenekarokat termelt ki, mint a Hammerfall vagy a Sabaton - hogy csak a legnépszerűbbeket említsük.
Ha az a kérdés, hogy ki volt az első egy adott területen, gyakran heves érzelmekkel fűtött vita alakul ki. Ki használt először Flying V gitárt? Michael Schenker és K.K. Downing épp a minap melegítették fel a témát a sajtóban. Ki ördögvillázott először? Dio vagy Gene Simmons? Utóbbi még le is akarta védetni magának, amíg a szabadalmi hivatal körbe nem röhögte. De ha arról van szó, hogy honnan ered a power metal, szinte teljes az egyetértés abban, hogy a Helloween Keeper... albumaitól.
Az akkor négytagú hamburgi csapat 1984-ben alakult, és mivel a zenészek már korábban is játszottak más formációkban, viszonylag gyorsan lemezszerződéshez jutottak, és két korai zsengéjük egy kiadói válogatásra is felkerült. A következő évben már az első albumuk megjelenését ünnepelhették (Walls of Jericho, rajta jóféle speed metallal), amit meg is turnéztattak. A koncertezés során derült ki, hogy Kai Hansen énekes-gitáros nem igazán érzi jól magát a kettős szerepben, így a zenekar olyan énekest keresett, aki a zenekar igazi frontembere lehet. A kiválasztott az akkor alig 18 éves Michael Kiske lett, aki elsőre passzolta a lehetőséget, majd miután megmutatták neki az új dalokat, végül igent mondott.
Kiske belépését intenzív és termékeny dalszerzői időszak követte, majd a zenekar jelezte a kiadó felé, hogy új felállással, némiképp módosított zenével, készen állnak egy dupla album kiadására. A kiadó nem támogatta az ötletet, így megfelezték a csomagot: a Keeper of the Seven Keys, Part I 1987-ben, a második rész egy évre rá jelent meg. Ma már együtt szokás hivatkozni a két albumra, ami jogos is, tekintve, hogy egyszerre születtek. Az igazi kockák megfigyelhetik, hogy az első részen többségben vannak Kai Hansen szerzeményei, míg a másodikon Michael Weikath dalai vannak túlsúlyban, de ez másodlagos; mindkét dalszerző zseni hibátlan témákkal állt elő akkoriban.
Az első Keeper... lemez felépítése nem szokványos. Az eredeti 36 perces verzió összesen 5 "rendes" dalt rejt, már úgy értve, hogy hagyományos szerkezetű, 4-5 perces rockdalt. Van még egy intro, egy outro, valamint Halloween címmel (igen, A-val) egy 13 perces darab, amit nehéz lenne pár szóval jellemezni. Összetett, sokrétű dal rengeteg szólóval, klasszikus zenei utalásokkal, és persze Kiske szirénázó énekével. Ehhez a dalhoz készült a lemez egyetlen klipje is, persze jól lerövidítve. A kettes csomag már gazdagabb, és valamivel könnyebben emészthető, noha arra is jutott egy csaknem negyedórás dalmonstrum. De ahogy már szó volt róla, a legjobb, ha egyben hallgatjuk a kettőt.
A Helloween ezzel feljutott a csúcsra, a szakmai elismerés mellett a turnék is sikerrel zajlottak. Később számtalan akadály és vargabetű tarkította a banda életútját, és talán nem tiszteletlenség kijelenteni, hogy a Keeper... lemezekhez foghatót azóta sem sikerült alkotniuk - de másnak se nagyon. Bő 30 évet ugorva az időben, a zenekar jelenleg hét tagot számlál, ugyanis egy nagy kibékülést követően visszahívták a korábban kirúgott/kilépett zenészeket. Örömteli, hogy nemcsak a nosztalgiára építenek, hanem egy új lemezt is kiadtak tavaly, ITT olvashatsz róla bővebben. És hogy teljes legyen az örömünk, alig egy hónap múlva élőben is megnézhetjük őket, hű padavanjaik, a Hammerfall társaságában. A többször halasztott koncert időpontja június 28, a helyszín az Aréna lesz. Nem kérdés, hogy a Hansen-Kiske párossal felturbózott Helloween gazdagon merít majd a Keeper... bödönből - már ami a dallistát illeti.
