Észak felé tekintve megállapíthatjuk, hogy mind a cseheknél, mind pedig a lengyeleknél életképes, a kilencvenes évek legelejéig visszavezethető gyökerekkel rendelkező black metal színterek alakultak ki. Közvetlen szomszédunk, Szlovákia fekete fém mozgalma azonban mintha radar alatt működne. Csak a közelmúltban kaptam fel a fejemet a pozsonyi Malokarpatan harmadik lemeze hallatán, majd a tagság révén több ponton is hozzájuk kötődő Krolok tavalyi korongjával összefutva.
A cseh példaképekhez hasonlóan mindkét formáció szoros kapcsolatot ápol a helyi folklórral, zenéjüket pedig áthatja egyfajta groteszk aura. Hasonló kép alakult ki bennem a besztercebányai Solipsism tavalyelőtti EP-je hallatán is. Nemcsak a zene, hanem a szlovák nyelvű dalszövegek és a borítókép is ehhez az alirányzathoz kapcsolta a Diavliv énekes/billentyűs által vezetett formációt. A Trhliny v (ne)skutocnosti című bemutatkozó kiadvány kapásból a közép-európai színtér egyik tekintélyes múltra visszatekintő kiadójánál, az erdélyi Sun & Moon Records-nál (lásd még: Siculicidium, Abysmal Grief, Selbst, Nocturnal Depression, stb.) jelent meg.
Az idei folytatást, azaz az első nagylemezt pedig szintén a hargitaiak gondozzák. A borítókép láttán azonban elbizonytalanodtam. A folklór helyett ugyanis a koncepció gyökeres változáson átesve az éjjeli (nagy)város sivárságát tárja elénk. Az urbánus jelleg persze nem idegen a kortárs európai metaltól. A heavy metalos gyökerű német Lunar Shadow szintén ebbe az irányba tesz életképes lépéseket, de a black metal mozgalomban rendhagyóbb, formabontóbb ez a törekvés. A másik - azonnal szembeötlő - változás pedig az, hogy az anyanyelvi szövegek mellé megérkeztek az angol nyelvű szerzemények is. Ha ezektől a jegyektől el tudunk vonatkoztatni, és kizárólag a zenére koncentrálunk, a folytonossághoz nem férhet kétség.
A Solipsism black metaljában tetten érhetők a kortárs törekvések, a post punkos gitárdallamok által ilyen a szokatlan hangszerelés, és a dark rock, illetve árnyalatnyi doom behatások. A szlovákok tehát tágan értelmezik a black metal kereteit. A nyitó Becoming The Voidban például éppúgy fellelhetők a kelet-európai színtérre jellemző groteszk, esetenként a korai Burzumot idéző rikácsolások, mint a death metalos hörgés, a new wave-es gitárdallamok, vagy épp a kalapáló dobok. Ehhez képest a (V)Zostup tragédie című tétel első felében minden sallangot lenyestek a tiszta black metalról, a dallamos gitárdallamok is csak a háttérből szűrődnek be a koromfekete riffek közé. A középrész azonban ismét szélesebb horizontot jár be, sőt kitekint a black metal határain túlra is. A post rockos gitár dallamokkal kezdődő Solus Ipse "menetelős" black metalba vált, majd beköszönnek a tipikus norvég hóvihar-témák is. A Don't Follow Me, I'm Lost a korong legerősebb tétele, a csilingelő zongora dallamokkal és a tőlük látszólag teljesen idegen black metalos riffekkel. A V. című kompozíció felépítménye egy punkos egyszerűségű, alapra vett, az ősöket megidéző black metal tételre lett felhúzva, de atipikus törekvések ebben a rövid szerzeményben is felütik a fejüket. A Your Entirety szimfonikus black metalból eredeztethető témái mellett a további szerzemények közül kiemelést érdemel a meghökkentő címet kapott, tiszta énekkel megtámogatott Mikymauz című tétel, mely egyébként egy, a szlovákok kísérletezőkedvét újfent igazoló feldolgozás.
Viszonyítási alapként nem dobálóztam zenekarok neveivel, ugyanis a Solipsism esetében kitapintható az egyéniségre törekvés célzata, a végeredmény pedig egy alternatív válasz arra, hogy merre vezet(het)nek tovább a black metal útjai. Az Our Night Never Ends egy ambiciózus zenekar bemutatkozása, melynek útja a jövőben nem várt irányokat vehet.
