Még 20 óra sem telt el a Life Of Agony koncertje óta, de már megint az Akvárium klubban találtam magam, ahol végre bekövetkezett egy 2020 március 10-e óta várt esemény. Eredetileg Bécsbe mentünk volna azon a napon, de délután hivatalosan is bezárták Ausztriát, így a DIIV zenekar dolgavégezetlenül kullogott vissza az USA-ba. Öröm az ürömben, hogy emiatt valahogy már egy pesti dátum is belefért az újra koreografált turnéba, így megúsztunk egy egész napos autókázást. Nagyon kíváncsi voltam, mennyien ismerik idehaza a DIIV-et, titkon reméltem, hogy tele lesz a klub, mert az pozitív visszajelzés a zenekarnak a későbbiekre. /Fotó: María Carbonell, DIIV Facebook/
A buli pontban 20:30-ra volt meghirdetve, és érkezésünkkor alig lézengtek, de rá negyedórával, már mozdulni alig lehetett a teremben, így reményeim teljesültek, rajtunk nem múlik a viszontlátás. A kérdés már csak az, hogy a nemrégiben még ezer sebből vérző, immáron a józanság útjára térő, és az Oshin- Is There Is Are csodás dream popját az új lemezen (Deceiver) komorabb, súlyosabb hangzásra cserélő négyes mit tud nyújtani élőben.
Szívem szerint elintézném az egészet annyival, hogy tökéletes koncert volt. Egyszerűen felesleges szócséplés bármi mással előhozakodni. A setlist maga csalódás volt számomra, ez egyértelmű. Az elmúlt években az első két lemezüket rommá hallgattam, egyetlen hét nem telik el DIIV nélkül, de a Deceiver, bármennyire is szükségszerűen más az eddigieknél, nekem nem jött be. Márpedig sok új nóta volt, az idő pedig túl kevés. Kihagyhatatlannak tűnő számok maradtak ki, mégis működött a dolog. Borzasztóan gyorsan eltelt az a 75 perc, ami még arra is alig lett volna elég, hogy a teljes Is There Is Are-t lenyomják, és akkor még kellett volna a teljes Oshin, és belefért volna 2-3 új nóta, mégiscsak azt turnéztatták, pár év késéssel. Sajnos ők ezt másként gondolták, így hiába vártam kerek 2 évet és 5 hónapot, most várhatok megint, hátha az évfordulóján leadják majd a teljes Is There Is Are-t, ahogy tették nemrégiben az Oshinnal is, sajnos nem itt.
A banda nagyon jó formában van, jó látni, hogy a régi felvételekhez képest - ahol páran igencsak meg voltak már nyomorodva a sok szartól, amit magukba tömtek - most élőben már jóval kisimultabb arcok köszöntek vissza. A hangzás kategóriákkal jobb volt, mint előző este, de hullámzó, amit továbbra sem értek. Cole és Collin hiba nélkül, Ben több-kevesebb hibával, Andy pedig kiválóan nyomta végig a programot, de ismétlem: ez nekem a kutya vacsorájával volt egyenértékű. Több DIIV-et, több dream popot a népnek, MOST!
A fotó nem a helyszínen készült.
